Franciaország tüzes, éles nyelvű elnökéhez, Nicolas Sarkozyhez és barátnőjéhez, a világszép énekes-modell Carla Brunihoz képest a boldog házasságban élő Mr. és Mrs. Brown nemigen szolgáltat alkalmat a szalagcímírók fantáziájának megmozgatásához.

Mióta Brown átvette a bársonyszéket Tony Blairtől, a riporterek a sarkában járnak, hogy lássák végre kitörni begyepesedett pénzügyminiszteri kimértségéből - reménytelenül. Ahogy Kínában meglátogatta az olimpiai helyszíneket, ahogy megkoszorúzta Mahatma Gandi sírját - semmi változás. Legfeljebb csak egy újdelhi szállodában tartott üzleti vacsora, amelyen Brown papír nélkül beszélt, fűszerezte kissé a látogatást.

Nem így Sarkozy: elmés médiaszereplései, gondolkodás nélkül "kiszaladó" bon-mot-i ugyanolyan színesek, mint a róla készülő fotók. Röviddel azután, hogy a piramisok lábánál fényképeztette magát Brunival, szombaton a Tadzs Mahalhoz, a szerelem leghíresebb emlékművéhez látogatott.

Brown inkább kihagyta a Tadzs Mahalt. Indiai látogatásának legszínesebb eseménye talán az volt, amikor feleségét, Sarah-t - aki "természetesen" jobban szeret a háttérben maradni - egy szalvar kamízzal (indiai tunikával) ajándékozták meg a helyiek.

Emlékszik valaki Brownra nyakkendő nélkül?

Cherie Blair állandóan adott munkát a bulvárújságírásnak: new age-gurukkal konzultált, különféle képek jelentek meg róla. Susan Brown - akárcsak férje - állandóan jelen lévő, de a legkevésbé sem figyelemre méltó figura. Blair imádta, ha magánéleti helyzetekben - vakáción, családi körben - fényképezték. Láthattuk őt pólóban, farmerben, úszónadrágban. De emlékszik valaki Brownra nyakkendő nélkül?

Blair tíz éve focizni akart sanghaji fiatalokkal, ezt azonban nem tette lehetővé a szigorú kínai protokoll. Idén a kínai vezetők sokkal lazábbnak látszottak, Ven Csia-pao miniszterelnök még egy hirtelen ötlettel pingpongozni is kihívta
rit partnerét. A fotósok majd a lábukat törték, hogy lekaphassák ütővel a kezében, ő azonban ehelyett inkább fiatal kínai sportolókat üdvözölt. A kutya se értette, hogy miért.

Ennek ellenére házigazdái meleg szeretettel fogadták. Azt hallották tőle, amit hallani akartak: Brown teljes hite a piaci nyitásban és a globalizációban 200 milliárdot jelent Pekingnek. Első külföldi vezetőként látogathatta meg a készüli olimpiai komplexumot. És ebben a megtiszteltetésben Sarkozy nem részesült...