Kanadai kutatók csaknem 987, hatévesnél fiatalabb gyermeket vontak be egy vizsgálatba. Arra voltak kíváncsiak, hogy milyen gyakran vannak rémálmaik. A gyermekek szüleitől megkérdezték azt is: a kicsik csecsemőkorukban mennyire voltak nyugodtak.

Kiderült, hogy rendszeresen álmodnak rosszakat azok a gyermekek, akik csecsemőként nyugtalanok voltak, és akiket szüleik problémás gyermekként tartottak számon. A rémálmokat tehát az 5 és a 17 hónapos kor között kialakuló személyiségjegyek határozták meg.

A kutatók megállapították, hogy hatéves korig szinte csak ez a tényező befolyásolja a rémálmokat és azok gyakoriságát.

A három-, a négy-, az öt- vagy a hatéves korosztályban ugyanis mindig ugyanolyan arányban találtak rosszakat álmodó gyermekeket.

A későbbi időszakban azonban a környezeti hatások egyre nagyobb szerepet kapnak a rémálmokban. Az iskolakezdés például lehet olyan stressztényező, amely rossz álmokat okoz a kicsiknél.