Az első- és a másodrendű vádlottat, Rácz Imre törzsőrmestert és Burik Róbert törzszászlóst hivatalos személy által, kötelességszegéssel elkövetett vesztegetés kísérletében találta bűnösnek a megyei bíróság. Civil társukat, István Dávid harmadrendű vádlottat bűnsegédként elkövetett vesztegetés bűntettében mondták ki bűnösnek és két év két hónap börtönt szabtak ki rá. Mellékbüntetésként mindhárom vádlottat több évre eltiltották a közügyek gyakorlásától.

A tényállás szerint - amelyet a bíróság a vádirattal gyakorlatilag egyezően állapított meg - a Nyíregyházához közeli község körzeti megbízottjaként dolgozó Rácz Imre 2009 nyarán ajánlotta fel a 36-os főút mellett tevékenykedő fiatal prostituáltnak, hogy pénzért nem intézkedik ellene tiltott kéjelgés miatt, és megvédi az őt futtatni akaróktól. Ezért a szolgáltatásért hetente negyvenezer forintot kért a nőtől, aki - többszöri egyeztetés után - végül beleegyezett ebbe.

Az elsőrendű vádlott az ügylethez partnert keresett, akit járőrtársában és egyben csoportvezető felettesében, Burik Róbertben talált meg, s megegyeztek abban, hogy a pénz átvételét ismerősükre, István Dávidra bízzák. Megállapodtak abban is, hogy részesedést adnak civil ismerősüknek. A pénz átvételére a nyíregyházi Búza térre szerveztek találkozót a nővel, a "csomag" átvételekor azonban a harmadrendű vádlottat - a nő előzőleg tett feljelentése nyomán - a rendőrök tetten érték és letartóztatták.

Rácz Imrét és István Dávidot egyaránt két év két hónap, míg a másodrendű vádlottat - vezető beosztása miatt - súlyosabb, négy év két hónapos börtönbüntetésre ítélte a Gunyecz Zoltán vezette bírói tanács, emellett három-három, illetve öt évre eltiltották őket a közügyek gyakorlásától.

A bíró az ítélet indoklásában elmondta, hogy az eljárás során az elsőrendű vádlott teljes, feltáró vallomást tett, amelyben beismerte bűnösségét és a társaira is terhelő vallomást tett. A másodrendű vádlott tagadta a bűncselekmény elkövetését, a harmadrendű pedig azt állította, nem tudott arról, hogy pontosan milyen csomagot vesz át. Gunyecz Zoltán kitért arra, hogy az elsőrendű vádlottnak mindenképpen társakra volt szüksége, de mivel ismerősei - akiket az eljárásban tanúként hallgattak meg - azt nem vállalták, a közvetlen környezetéből keresett erre alkalmas embert.

A bíró hozzátette: a tényleges kötelességszegés nem következett be, mivel a nő nem fizetett a rendőröknek, csupán jogtalan előny kérése valósult meg. A harmadrendű vádlott esetében viszont a bűncselekmény nem maradt kísérleti szakban, mivel átvette a nőtől a pénzt, s csak ezután fogták el őt a rendőrök.

Az ítéletet láthatóan megtörten fogadták a vádlottak, ketten közülük sírni kezdtek. A volt törzsőrmester esetében enyhítő körülményként értékelték megbánó magatartását, beismerő vallomását, súlyosító körülményként pedig a hasonló bűncselekmények elszaporodottságát és a társas elkövetést jelölte meg a bíróság. A másod- és a harmadrendű vádlott esetében enyhítő körülmény nem merült fel.

A vádlottak és ügyvédjeik enyhítésért és felmentésért jelentettek be fellebbezést. Az ügyész három nap gondolkodási időt tartott fenn, emellett indítványozta a lakhelyelhagyási tilalom alatt álló másodrendű vádlott előzetes letartóztatását; ezt a bíróság elutasította.

A büntetőper a Debreceni Ítélőtáblán folytatódik.