Könnyebben kap állást az, akinek határozott, erőteljes a kézfogása - derült ki az Iowai Egyetem kutatóinak kísérletéből, amelynek során közel száz egyetemista önkéntes vett részt.

A kutatók arra kérték a hallgatókat, hogy vegyenek részt egy-egy állásinterjún, amelynek során négy-öt állítólagos leendő kollégájukkal kellett megismerkedniük, így kezet fogniuk.

A "leendő munkatársak" valójában azt figyelték, hogyan, mekkora erővel és milyen hosszan szorítanak kezet velük a diákok, végül értékelésüket összevetették azzal, hogy a fejvadászok az interjú nyomán megfelelőnek találták-e a jelentkezőket az adott állásra.

Kiderült, hogy a határozott kézszorítást a barátságosság és a dominancia jelének veszi a partner, míg a gyenge kézfogásból arra következtethet, hogy a másik befelé forduló és rossz idegzetű.

A legnagyobb eséllyel azokat alkalmazták volna, akiknek a kézfogása a leghatározottabb volt, és a leghosszabb ideig néztek partnerük szemébe annak során. A nőknél ráadásul az erős kézszorítás még hatásosabb, mint a férfiaknál.

A kutatók ugyanakkor figyelmeztettek: a nőknek nem érdemes túl erősen megszorítani leendő férfi főnökük kezét, mert az azt gondolhatja, hogy agresszívak, amolyan méhkirálynő típusúak.

A kézfogás szokása valószínűleg a középkori Európában honosodott meg először: így üdvözölték egymást királyok és lovagok, hogy mutassák, nem akarnak kárt tenni a másikban és nem rejtegetnek fegyvert. Innen származik a magyar üdvözlés, az "itt a kezem, nem disznóláb" is: disznólábnak egy pisztolytípust neveztek, vagyis a szólás azt jelentette, békés a szándékom.