Ettől a tanévtől a brit diákok nem hagyhatják el az iskolájukat az ebédszünetben, így nem vehetnek többé ételt maguknak az intézményen kívül. Maradt tehát a menza és az otthonról hozott szendvics.

Michael Daley azonban alternatívát kínált a gyerekeknek: a diákok leadták neki rendeléseiket, a férfi pedig ebédidőben a kerítésen és a kapun át adta be a menüt.

Bár a diákok örültek a szedvicsárusnak, az iskolák egyáltalán nem: végül az egyik igazgató rendőrt hívott, hogy nyomatékosítsa, nem akarja Michael Daley-t többé az épület környékén látni.

"A gyerekek azt mondták, a diri nem örül, hogy idehozom az ételt. De nem hittem volna, hogy a rendőrséget is belekeveri" - mondta Daley, aki saját éttermét vezeti a wigani Standishben.

Hozzátette: a legtöbben csirkés tekercset rendeltek nála, sült csirkét palacsintatésztába tekerve, amit egyáltalán nem lehet gyorskajának nevezni.

"Nem hiszem, hogy bármi rosszat tettem. Ez őrület - méltatlankodott a férfi. - Üzletember vagyok, és megadom a vásárlóknak, amit akarnak. Ezek a srácok egyszerűen csak nem szeretik az iskolai kaját."

A Standish Középiskola igazgatójának is megvan a maga indoka arra, miért lépett fel ilyen keményen: az elsők között nyerték el az egészséges iskola címet a megyében.

"Fogások nagy választékát kínáljuk, amivel a diákok nagyobb része elégedett" - jelentette ki Hugh Crossan, aki szerint, ha a gyerekeknek mégsem ízlik valami, kérhetnek más ennivalót a konyhán, de hozhatnak otthonról is.

Hozzátette: nyilván a szülők sem örülnek neki, hogy csemetéik ismeretlen helyről szerzik be az ebédjüket a kerítésen keresztül.