Timár Sándort – akit családja körében ért a halál – a Magyar Művészeti Akadémia saját halottjának tekinti – közölte az MMA.

Timár Sándor a szolnoki tanyavilágban született parasztcsaládban, amelyet az ötvenes években kuláknak minősítettek. Kisgyermekként a nagyapjától tanult táncolni, és ettől kezdve rajongott a néptáncért. A nagy hagyományú szolnoki Verseghy Ferenc Gimnázium táncegyüttesének vezetője lett, de kutatóorvos szeretett volna lenni. Az orvosi egyetemre származása miatt nem vették fel, ezért megpróbálkozott a Színművészeti Főiskola néptánc szakával is, de ott sem járt sikerrel.

A fiatalembert a SZOT Művészegyüttes akkori vezetője, a kolozsvári születésű Molnár István hívta társulatába, így kezdődött néptáncos élete. A szintén táncos Martin Györggyel az erdélyi néprajzkutató, népdalgyűjtő Kallós Zoltán meghívására mentek Székre, s az ott filmre vett táncokat itthon visszanézve tanulták meg.

Később a Budapesti Táncegyüttes szólistája lett, majd 1958-ban megalapította a Bartók Béla Táncegyüttest. A társulatnak negyedszázadon át volt művészeti vezetője és koreográfusa, az első tíz évben Vásárhelyi László társaként. Ebben az együttesben alakította ki új néptánc-pedagógiai módszerét, amely alapot adott a táncházmozgalom elindításához az 1970-es években, kísérő zenekaruk a Sebő együttes lett.

Timár Sándor 1970-ben elvégezte a Színház- és Filmművészeti Főiskola koreográfus szakát, 1971-től az Állami Balettintézet néptánc tagozatának tanára, később tanszékvezetője volt 1990-ig.

A Magyar Állami Népi Együttest 1980-tól tizenhat éven át vezette,

számos hazai és külföldi turnén szerepeltek, legtöbbet Észak-Amerikában. A társaság megújuló arculatának kimunkálása az ő nevéhez fűződik. Nemcsak népzenére, hanem például Liszt, Erkel, Bartók és Kodály muzsikájára is koreografált táncot.

Feleségével, Timár Böskével 1993-ban létrehozták saját társulatukat, a Csillagszemű Gyermektáncegyüttest,

amellyel Európán kívül a világ legkülönbözőbb tájain képviselték hazánkat.

Pedagógusként is egyedülálló hazai és nemzetközi sikereket ért el, tanítványok százai tekinthetik mesterüknek, sokan közülük vezető táncművészek, sikeres koreográfusok, együttesvezetők és pedagógusok a hazai néptáncművészeti életben.

Timár Sándort kétszer is kitüntették a Magyar Köztársasági Érdemrenddel (1997, 2010), 1977-ben Erkel Ferenc-díjat, 2014-ben Kossuth-díjat kapott a magyar néptáncoktatás egyedi módszertanának kidolgozása, a hazai táncházmozgalom elindítása és fenntartása, valamint a magyar néptáncművészet nemzetközi népszerűsítése érdekében végzett tevékenysége elismeréseként, ugyancsak 2014-ben a Nemzet Művésze kitüntető címet is elnyerte.