„A Duna az egyik legfontosabb természeti infrastruktúrának tekinthető a magyar gazdaságban, így közlekedési útvonalként, ipari erőforrásként, ivóvízbázisként és turisztikai célpontként is kiemelkedő a jelentősége” – mondta az InfoRádióban Szigethy-Ambrus Nikoletta, az Oeconomus Gazdaságkutató alapítvány elemzője. Hozzátette, éppen ezért az alacsony vízállás és az alacsony szinten stagnálás több gazdasági ágazatot is negatívan érint.

Az elemző elmondta,

főként az ipar számára fontos, hogy a folyó vízállása miként alakul,

lévén az elmúlt években, évtizedekben számos gyár, üzem települt a Duna mellé, mert így egyrészt biztosított számukra a megfelelő mennyiségű víz, másrészt a nyersanyagok és a termékek szállítása is könnyebb, egyszerűbbé válik az export. Csakhogy a jelenlegi helyzetben az erre építő társaságok különböző nehézségekkel, plusz költségekkel néznek szembe.

A tartósan alacsony vízállás legfőképp azoknál az ágazatoknál fejti ki negatív hatásait, ahol ömlesztett áruval foglalkoznak. Ilyen például a gabona és más mezőgazdasági termények, a műtrágya, az ércek és vasipari termékek, de akár az építőanyag is – sorolta Szigethy-Ambrus Nikoletta.

Mivel a hajókat, uszályokat csak 30-60 százalékosan lehet megtölteni, ugyanannak az árumennyiségnek az elszállításához több hajóra vagy több fordulóra van szükség,

és ha ez az állapot tartósan fennáll, akkor növekedni fognak a szállítási költségek is, ami miatt összességében romolhat a magyar export versenyképessége.

Az elemző arra is kitért, hogy az ország energetikai helyzetére is számottevő hatással van a Duna alacsony vízállása, hiszen a magyar villamosenergia-termelésben a paksi atomerőmű teljesítmények csökkenése, esetleges leállása rendkívül meghatározó, és bár ezek nem feltétlenül jelentik a lakossági ellátás azonnali összeomlását, ellenben nagyon komoly gazdasági és energetikai kihívások elé tudják állítani az országot. Úgy fogalmazott: rövid távon nem feltétlenül okozna a gazdasági sokkot az erőmű-leállítása vagy teljesítménycsökkenése, ám ha tartósan alacsonyan marad a vízállás és magasan az energiaigény, akkor ezek együtt képesek olyan következményekkel járni, amit már a lakosság is megérezhet.

Ezek közül mindenképpen meg kell említeni az importált áram drágulását, hiszen ha a Paksról kieső termelést Magyarországnak kívülről kell pótolnia, az lényegesen magasabb áron lesz elérhető, főként, ha Közép-Európa más országaiban is hőségriadó van érvényben, és emiatt megnő a lakossági és ipari áramigény – mondta az Oeconomus munkatársa. Mint mondta, a vásárolt energia ára a többszörösére is ugorhat megawattóránként.

Szigethy-Ambrus Nikoletta szerint a nagyfogyasztók számára is nehéz lehet a felvázolt helyzet, hiszen rendszerterhelési veszély esetén rendszerirányítók kérhetik, vagy akár el is rendelhetik a nagyobb ipari szereplőknél a fogyasztáscsökkentést. Mint mondta, láttunk már hasonlót az elmúlt hetekben, bár akkor még csak önkéntes korlátozásról volt szó, ám

ha a jelen állapot hosszú távon is fennmarad, akkor az a gazdaság számára is megterhelő lehet: szűkülhetnek a termelési lehetőségek, csúszhatnak a határidők, a teljesítések, lassabban tudnak bekapcsolódni a beszállítói láncokba a magyar vállalatok.

Ez pedig összességében jelentős hatást gyakorolhat az exportra és a versenyképességre.

Az elemző szerint az mindenképpen látható, hogy hosszabb fennakadás vagy tartós ipari termelés-visszafogás esetén már nem csak az energiapiacon láthatóak majd a különböző negatív hatások, de az exportban és a GDP-növekedésben is érzékelhetőek lehetnek. Abban az esetben, ha a Duna vízállása ismét olyan kritikus szintre esik vissza, amikor felmerül a paksi atomerőmű leállítása, akkor az importból és a földgáz-üzemű erőművekből pótolhatjuk a kieső mennyiséget – tette hozzá Szigethy-Ambrus Nikoletta.

A cikk alapjául szolgáló interjút Barkóczi Bence készítette.