Vitairatot jelentetett meg a Magyar Orvosi Kamara (MOK) az „orvosbárói struktúrák” leépítésének lehetőségeiről, egyben vázolva saját javaslatait.

A kamara honlapján megjelent vitairat vezetői összefoglalójának alapvetése szerint a példaértékűnek tartott egészségügyi rendszerek minősége, így a betegek biztonságos ellátása elsősorban nem az egyéni szereplőkön, hanem a működési szabályokon, az intézményi garanciákon és az ezekhez kapcsolódó felelősségi-elszámoltathatósági mechanizmusokon múlik.

A MOK szerint a magyar egészségügyet ezzel szemben a hivatalos hierarchián kívüli, túlterjeszkedő hatalommal bíró szereplők (a köznyelvben: orvosbárók, orvosoligarchák) jelentősen tudják befolyásolni.

„Ennek oka, hogy az intézményi környezetben az átláthatóság, az elszámoltathatóság és a teljesítményalapú működés nem érvényesül következetesen”

– írták, hozzátéve: ezen védő mechanizmusok hiányában a döntések gyakran nem szakmai, hanem személyes, gazdasági vagy politikai érdekek mentén születnek.

A vezetői összefoglalóban kitérnek arra: az „orvosbárók” száma az orvostársadalomban alacsony, de a hatásuk rendszerszintű.

A jelenség a szocializmus idején, a hálapénz elterjedésével alakult ki, majd a rendszerváltás után gazdasági és politikai kapcsolathálókkal erősödött meg. A hálapénz kivezetése pedig nem számolta fel a „bárói" hatalmat, az érintettek ugyanis gyorsan alkalmazkodtak a helyzethez.

Felidézték, a kamara 2025-ben végzett egy 4000 fős felmérést, ebben pedig megkérdezett orvosok 93 százaléka nyilatkozott úgy, hogy jelen vannak ilyen szereplők az egészségügyben.

A vitairat szerint az orvosbárói struktúrák lebontásához szabályozási és szerkezeti változás szükséges.

A megoldás a kamara álláspotja szerint abban rejlik, hogy a jövőben ne lehessen rendszeren felülállóként, önérdekvezérelten működni. Ezt pedig nem eseti beavatkozásokkal, hanem strukturális garanciákkal lehet biztosítani.

Azt írják: a vitairat célja annak bemutatása, hogy milyen intézményi és etikai feltételek mellett válik az egészségügy kiszámíthatóbbá, biztonságosabbá és igazságosabbá a betegek és az egészségügyi dolgozók számára egyaránt úgy, hogy a rendszer egyszerre előzze meg a visszaéléseket és képes legyen az egyéni felelősség érvényesítésére is.

„A hálapénz megszüntetése csak az első lépés volt egy tiszta egészségügyi rendszer felé. A következő az, hogy a hatalom többé ne informális csatornákon, hanem átlátható, etikus és teljesítményalapú struktúrákban működjön” – összegezte a vitairatban a kamara.

Hangsúlyozták azt is, hogy a jelenséget nemcsak személyi, hanem szerkezeti jelenségként kell kezelni. „A cél nem az egyes személyek leváltása, hanem annak biztosítása, hogy ne lehessen báróként működni” – írta a MOK.