Horváth Péter alapvetően úgy gondolja, hogy a tárgyalások eredményeként több olyan változtatás is bekerült a kormány által benyújtott tervezetbe, amivel kapcsolatban a Nemzeti Pedagógus Kar teljesen hasonló állásponton volt a szakszervezetekkel.

Mint mondta, a Nemzeti Pedagógus Kar végig azt próbálta képviselni, hogy azok a kedvezmények, amik korábban a pedagógusléthez kötődtek, és a közalkalmazottak jogállásáról szóló törvényben benne foglaltattak, azok nem szabad, hogy csorbuljanak, illetve – ha lehetséges – kerüljenek be olyan elemek is, amik valóban alkalmasak arra, hogy vonzóbbá tegyék a pedagógus pályát, hogy a tanároknak ne kelljen elgondolkodniuk a váltáson.

„Azt gondoltuk, hogy a diplomás átlagbér és a pedagógus átlagbér közötti nagy különbséget valamelyest ellensúlyozni kell” – tette hozzá.

A pedagógus kar elnökének elmondása alapján a tárgyalások során nagyon nagy ellenállást váltott ki a pedagógusok ellenőrizhetősége, valamint a tervezet elején megjelenő néhány – esetleg félreérthető – passzus, amelyek a szólásszabadsággal kapcsolatban csak kételyeket ébresztettek, de ezek végül tulajdonképpen kikerültek, jóllehet az ellenőrizhetőségre vonatkozóan a Munka törvénykönyvére mégis utal a leendő jogszabály.

Horváth Péter szerint mindenképp jó dolog, hogy a jubileumi jutalommal, a felmentési idővel és a lemondási próbaidővel kapcsolatban visszakerültek olyan dolgok, amik korábban a pedagógusokat megillették – hiszen ezek majdnem mindegyike kapcsolódik a pedagógus pálya iráni hűség elismeréséhez –, az viszont sajnálatos, hogy éppen emiatt az elv miatt pillanatnyilag a bérmegállapításnál nincs egyfajta automatizmus, elismerve azt, ha valaki minél tovább marad a pályán. A Nemzeti Pedagógus Karnál úgy látják, ennek egy fontos elemének kellene lennie egy kiszámítható bérezésnek.

Arra a kérdésünkre, hogy a teljesítményalapú bérezés jelenlegi formájában támogatható-e, Horváth Péter azt válaszolta, hogy a törvénytervezetben az szerepel, hogy a teljesítményértékelési rendszer alapján lehetne differenciálni a béreket, ahhoz viszont, hogy ez pontosan hogyan is történhetne, a teljesítményértékelési rendszerről szóló törvényt is ismerni kellene. A szakember mindazonáltal jó dolognak tartaná, ha az intézményvezető, egyeztetve a kollégáival, világos szempontok szerint differenciálhatna a teljesítmények különbözősége szerint.

A tanári fizetés problémáját azonban nem ez, hanem az oldaná meg, ha egy nagyobb mértékű, mindenkit érintő béremelés következne be,

hogy egyre többen gondolkozzanak el azon, hogy pedagógusnak tanuljanak, illetve akik végeznek, ott is helyezkedjenek el – húzta alá.

Az egyeztetések során szintén vitát váltott ki, hogy sérül a tantestületek önállósága, miután bizonyos dokumentumok jóváhagyását illetően megszűnik a nevelőtestületek autonómiája. Horváth Péter megjegyezte, már a márciusi tervezeten is úgy szerepelt, hogy a pedagógiai programot, a szervezeti és működési szabályzatot, valamint az éves munkatervet az intézmény igazgatója készíti és fogadja el a nevelőtestülettel együtt, de jóváhagyásra a fenntartónak meg kell küldenie.

A PDSZ szerint az Országgyűlés elé benyújtott tervezetben legalább 20 olyan pont van, amiről egyáltalán nem egyeztettek, a Nemzeti Pedagógus Kar vezetője azonban úgy gondolja, maga az egyeztetés folyamata korrekt volt. Hozzátette: a képviseleti demokráciában az egyes pedagógusokat azok a szervek, illetve tisztségviselők által küldött bizottságok tudják képviselni, akiket a pedagógusok választottak; nyilván ilyen szempontból szerencsésebb lenne, ha ezeken a választásokon sokkal többen vennének részt, esetleg többen lennének szakszervezeti tagok, hogy nagyobb erőt lehessen képviselni.