Az InfoRádió tudósítója egy Jármiban élő családnál járt, akiknél egy kétgyermekes házaspár talált menedékre.
Elképzelni se tudja, hogy menekültként jobb helyen lehetne, mondta Revák Pál, aki feleségével és két gyermekével hagyta hátra Beregszászt. A híradóból tudták meg, hogy kitört a háború, és ez váratlanul érte őket. Mint a családfő mondta, első nap még nem indultak el, de egy-két nap múlva már úgy érezték, hogy menekülniük kell, mert veszélyben van a család élete.
"Ha lőnek, bombáznak, nyilvánvalóan nem vagyunk biztonságban. A házat bezártuk, ott maradt, volt autónk, az is ott maradt, ahogy a kis traktor is és minden más is. Két táskával jöttünk, a gyerekek is hoztak egy-egy hátizsákot. Taxiba ültünk, kimentünk a határra, és átjöttünk."
A férfi odahaza méhészkedett és kertészkedett, a felesége egy telefontársaságnál dolgozott és manikűrözött. Kisfiuk 7, kislányuk 13 éves.
A felesége az interneten ismerkedett meg "Feriékkel", akik felajánlották a segítségüket. "Sose fogjuk tudni megfizetni" – mondta a férfi elcsukló hangon. Rehák Pál azt mondja, csodálja azt a bátorságot, hogy valaki vadidegeneket fogad be a családjába.
"Az interneten láttam több szálláskereső embert, így találtam rá a mostani lakóinkra, akiket akkor hívtam hozzánk. Én úgy voltam ezzel, hogy a gyerekek tapasztalják meg, milyen az, hogy valakin segítünk. Az volt az első, hogy megbeszéltem a lányommal, hogy átadja-e szobáját egy kárpátaljai családnak" – kezdte a befogadás történetét a Jármiban élő Hadnagy Ferenc. Háromszobás, száz négyzetméteres házukat osztották most meg a négyfős családdal.
"Eddig csend volt, most zajlik az élet – mondta Hadnagy Ferenc. – Feleségemmel a nappaliban alszunk, a Pali, a felesége meg a kisfia alszik az egyik szobában, és a két lány a másik szobában. Sajnálom ezeket az embereket. Sajnálom azt, amit csinálnak velük az országukban. Én sem Magyarországon születtem, Erdélyből vagyok, át tudom érezni, hogy milyen most az életük. Egy barátom felajánlotta a lakását, odaköltözhetnek albérletbe, most próbáljuk berendezni nekik, hogy odaköltözhessenek. Azon vagyok, hogy mindenkin segítsünk: a gyerekeken is, hogy iskolába menjenek, és a felnőtteken is hogy munkahelyük legyen, úgyhogy ezen dolgozunk most." A magyar családfő megjegyzi, 99 százalékban segítenek a helyiek, de vannak, akik nem mernek vagy nem akarnak. Ez nem feltétlenül attól függ, hogy ki hogyan áll anyagilag.
A beregszászi család érkezése óta önkéntesként segíti honfitársait. A 13 éves kislány 5 nyelven beszél – a tiszabecsi határnál állt be tolmácsnak.
A családfő egyébként azt mondja, nehéz lesz a nulláról újraindulni, de úgy gondolja, végleg át fognak költözni Kárpátaljáról, mert eddig sem volt rózsás a helyzet, de már nem látják ott a gyermekeik jövőjét. "A munkától nem félünk, világéletünkben dolgoztunk" – jegyezte meg.
(Nyitóképünk illusztráció.)