Életpálya

Az 1956-os forradalom és szabadságharc leverését követő megtorlás Csongrád megyei mártírjára, Földesi Tiborra fia olyan emberként emlékszik, mint akinek „(...) nem tetszett, hogy félni kellett mindenért s figyelni, ki kinek miről mit mondott. Úgy tartotta, félelemben nem lehet élni.”

1923-ban Szőregen született. Szülei három fiút neveltek, Gusztáv öccse vele együtt került a vádlottak padjára, és súlyos börtönbüntetést kapott. A polgári iskola négy osztályának elvégzése után elektrotechnikusnak tanult. 1944-ben kapta meg a katonai behívóját: Budapestre, a híradós zászlóaljhoz került. A második világháború végén Németországban szovjet hadifogságba esett, ahonnan 1945 nyarán tért haza. Az esztergomi Repülő- és Szerszámgépgyárban dolgozott 1954-ig. A forradalom előtt iparengedélyt szerzett, hazaköltözött, és a Szegedi Vegyes Kisipari Szövetkezet villanyszerelő részlegének vezetője lett.

Szegeden a forradalmi eseményekbe a kezdetektől bekapcsolódott. Munkahelye delegáltjaként tagja lett az október 27-én megalakult városi forradalmi bizottságnak, két nappal később pedig a Perbíró József jogászprofesszor vezette forradalmi nemzeti bizottságnak. A testület a város választott önkormányzati testületeként működött, sajátosan és strukturáltan tevékenykedett, elnökségének minden tagja a közigazgatás egy-egy területének ellenőrzéséért és irányításáért felelt. Perbíró József Földesire bízta az ÁVH felszámolásának irányítását, aki átnézte az államvédelem vonatkozó iratait és számláit, amit a forradalmat követő megtorló perben a bíróság súlyosbító körülménynek értékelt. Másik megbízása a kommunikációs berendezések beszerzése volt a kiskundorozsmai zavaróállomásról és az öthalmi laktanyából. Ezek segítségével a Szegedi Forradalmi Nemzeti Bizottság saját rádióállomást működtetett Széchenyi rádió néven november 2-ától. A november 4-i szovjet támadás hírére a jugoszláv határra küldték tárgyalni páncéltörő fegyverek átadásáról. A szabadságharc alatt igyekezett ellenálló csoportokat szervezni Szegeden, november közepén azonban úgy döntött, hogy elhagyja az országot. A Német Szövetségi Köztársaságba emigrált, ahol – a későbbi vád szerint – az amerikaiak beszervezték. „Mint a népi demokratikus államrend esküdt ellensége, Nyugat-Németországban is hű maradt önmagához. (...) az amerikai (...) kémszervezet Magyarország elleni kémtevékenységre beszervezte, majd 1956. december 8-án a Magyarországon állomásozó szovjet csapatok és a magyarországi helyzet alakulásának felderítésére visszaküldte az országba” – áll az ítéletben. December 13-án érkezett vissza az országba, s bár igyekezett adatokat gyűjteni, keresték őt a hatóságok, így nem járt eredménnyel. 1957. március 24-én tartóztatták le, aznap, amikor – bízva a Kádár-kormány amnesztiájában – másodszor is hazatért az NSZK-ból.

Első fokon a Szegedi Katonai Bíróság Jáger László hadbíró alezredes vezette tanácsa tizenöt év börtönre ítélte a népi demokratikus államrend megdöntésére irányuló mozgalom vezetése, kémkedés és több rendbeli tiltott határátlépés vádjával. A kémkedés vádját az eljárás során végig tagadta, vallomása szerint a megbízást csak a hazajutása érdekében vállalta el, semmilyen adatot nem gyűjtött. Az elsőfokú ítélet után az ügyész súlyosbításért, védője pedig enyhítésért fellebbezett. A másodfokon eljáró Legfelsőbb Bíróság Katonai Kollégiumának Szimler János vezette különtanácsa halálbüntetésre súlyosbította Földesi ítéletét. Kegyelmi kérvénye elutasítása után 1958. január 31-én kivégezték.

Forrás, felhasznált szakirodalom:

Földesi Tibor és társai HL (Szegedi KB) 0096/57

1956 Kézikönyve III. Megtorlás és emlékezés. A kézikönyv főszerkesztője Hegedűs B. András, a kötetet szerkesztette Kende Péter. 1956-os Intézet, Budapest, 1996.

A vidék forradalma, 1956. Szerk: Szakolczai Attila–Á. Varga László. 1956-os Intézet–Budapest Főváros Levéltára, Budapest, 2003.

Bálint László: 1956 – a forradalom Szegeden és Csongrád megyében. Magyarok Világszövetsége 1956-os Bizottsága, Budapest, 1996.

Bálint László: Földesi Tibor, 1923–1958. Szeged-szőregi Önkormányzat, Szeged, 1998.

Eörsi László: 1956 mártírjai. 225 kivégzett felkelő. Budapest a forradalom napjaiban. Szentpétery Tibor fotóival. Rubicon-Ház, Budapest, 2006.

Farkas Csaba: Hatalomváltás Csongrád megyében 1956-ban. Aetas, (22). (2006) 100–108.

Kőrösi Zsuzsanna–Molnár Adrienne: Titokkal a lelkemben éltem. Az ötvenhatos elítéltek gyermekeinek sorsa. 1956-os Intézet, Budapest, 2000.

Miklós Péter: Szikra, láng, hamu: az 1956-os magyar forradalom és szabadságharc Csongrád megyei emlékezete. Csongrád Megyei Önkormányzat, Szeged, 2016.

Jáger László pályája

Szimler János pályája

Idézetek

Földesi Tibor lánya, Földesi Katalin így emlékezett arra, miként ápolták édesapjuk emlékét gyermekként testvérével:

„A bátyámmal azért mi halottak napján mindig gyertyát gyújtottunk. Anyám tudta nélkül. Hogy most ezt csak az apánknak gyújtjuk. Kimentünk például a fáskamrába, és akkor ott apuért gyújtottunk gyertyát. Anyánkat nem akartuk ezzel megbolygatni.”

In: Kőrösi Zsuzsanna – Molnár Adrienne: Titokkal a lelkemben éltem. Az ötvenhatos elítéltek gyermekeinek sorsa. 1956-os Intézet. Budapest, 2000. 164.

Földesi Katalin visszaemlékezése az 1989. június 16-i újratemetésről:

„Én el sem tudtam gondolni, hogy ez akkora nagyságrendű lesz. Bementem dolgozni a temetés napján, és fölmentem az emeletre, ahol a tévé van. És csak néztem vagy húsz percig, és akkor rettenetes sírás tört rám, és kértem, hogy engedjenek haza. Otthon néztük végig az anyámmal, mert elmentem hozzá. Ahogy ott sorolták a neveket, és az apám neve köztük volt, az fantasztikus elégtétel volt számomra. Hogy mégse olyan ember az apám.”

In: Kőrösi Zsuzsanna – Molnár Adrienne: Titokkal a lelkemben éltem. Az ötvenhatos elítéltek gyermekeinek sorsa. 1956-os Intézet. Budapest, 2000. 169.

A Népszabadság hírei a kivégzése napján

1958. január 31., péntek

A bizalom birtokában

„ (...) A kommunisták meggyőződése, hogy a mai politikai irányvonal helyes. S az ország közhangulata, az a figyelem és aggódás, amely az országgyűlés ülésszakának tanácskozásait és intézkedéseit kísérte, bizonyítja, hogy a kommunisták véleményét a pártonkívüli tömegek nagy többsége is osztja. (...) ”

Benke Valéria átvette a Művelődésügyi Minisztérium vezetését

„ (...) Az ellenforradalom utáni sajátos helyzet tette szükségessé, hogy a párt vezető funkcionáriusai állami feladatokat is ellássanak, de most amikor az élet rendes kerékvágásban halad, meg kellett szüntetni ezt az abnormális helyzetet. (...) ”

Százharmincmillió szovjet állampolgár készül a választásokra

„A Szovjetunióban széleskörű előkészületek folynak a Legfelsőbb Tanács tagjainak márciusi választására. Előzetes számítások szerint e választáson csaknem 130 millió szovjet állampolgár járul majd az urnák elé. (...) ”