Az altábornagy példaként említette, hogy tavaly a súlyos testi sértések száma 89-ről 73-ra, a szexuális jellegű bűncselekmények miatti feljelentések száma 37-ről 30-ra, a kényszerítések száma 117-ről 105-re, a rablásoké pedig 22-ről 16-ra mérséklődött.

Csóti András kifejtette: a börtön egy zárt közösség, ahol a tétlenség a legnagyobb veszély, ha valakinek nincs célja, feladata, akkor azt egy idő után negatív formákba önti. Éppen az a "smasszerság szépsége", hogy emberekkel foglalkoznak - mondta, és idézte a szervezet nevelési tantárgyának alaptézisét: munkájuknak nem tárgya, hanem alanya van.

A büntetés-végrehajtási intézetekben születnek, meghalnak emberek, házasságot kötnek és keresztelkednek, jó útra térnek, de olyanok is vannak - szinte minden második közülük -, akik visszakerülnek a rácsok mögé - mondta. Hangsúlyozta: aki igényli és akarja, annak meg tudják adni a lehetőséget arra, hogy valóban változtatni tudjon a sorsán.

Csóti András leszögezte: a büntetés-végrehajtás alapvető célja a sikeres visszailleszkedés, ennek csak eszköze a tanulás és a munka, hogy az elítélt a büntetését letöltve a szabad piacon alkalmazni tudja új ismereteit, képességét, tudását. Fontosnak nevezte, hogy az elítélteknek legyen munkakultúrájuk, és tanulják meg beosztani a munka után kapott díjat, amely az előző évi minimálbér harmada.

Az altábornagy szerint a folyamatban egyetlen dolog az, ami még hiányos, ez az úgynevezett hídszerep. Ilyen feladatokat egy-egy alapítvány, egyesület már végez, ők azoknak a krízishelyzeteknek a kezelésében vesznek részt, amikor valaki szabadul, de nincs biztos családi támogató környezete, amely segítene a visszailleszkedésben. Mert fontos, hogy minél több kapaszkodója legyen annak, aki szabadul, nehogy visszaesővé váljon.

Csóti András úgy fogalmazott, hogy az elmúlt években jó irányba fordult a büntetés-végrehajtás hajója, és biztos abban, hogy a büntetés-végrehajtási kódex kiállja az idő próbáját. A jogszabályról azt mondta: évtizedeken keresztül alsóbb rendű szabályok alapján végezték a munkájukat, a kódex hatályba lépésekor, 2015 januárjában azonban olyan törvényt kaptak, amelynek előkészítésében munkatársaik is részt vehettek.

Jó szakértői csapat állt össze a büntetés-végrehajtásnál, és bár sosem voltak a szakma presztízsét nézve a sor elején az egyenruhások között, a szervezet összetartó képessége, ereje, családias jellege megmaradt - emelte ki.

A foglalkoztatás szempontjából a túlélés esélyét adta, hogy a központi és a belső ellátás mellett a piaci lehetőségekkel is élni tudnak a börtöncégek. Az elítéltek foglalkoztatási rátáját 2010-hez képest 60-ról csaknem 90 százalékra emelték, ebben a munkáltatás és az oktatás egyaránt jelen van. 80 százalékos arány fölött már minden 1-2 százalékért keményen izzadni kell, sok munka van ebben, mivel már azokat kell rávenni munkára vagy tanulásra, akik addig vagy ellenálltak, vagy különböző okokból, pszichésen, mentálisan nem voltak alkalmasak az addigi feladatokra - ismertette. Hozzátette: biztos abban, hogy előbb-utóbb minden rab vagy dolgozni, vagy tanulni fog.

A búcsúzó parancsnok sikernek nevezte az új börtönök építését is, reális esélynek tartja, hogy fel tudják számolni az évtizedek óta gondot jelentő túlzsúfoltságot, ami jelenleg 130-132 százalékos. Várhatóan még idén kiírják a közbeszerzést a tervezésre, a jövő év első felében pedig megkezdődhetnek az építkezések. A saját erőből végrehajtott fejlesztéseknek és az új intézeteknek köszönhetően összesen hatezer hellyel bővül a börtönök kapacitása. A kormányzat a működési költségvetést is biztosítja, és 2500 ember felvételét tette lehetővé. A toborzás zajlik, eddig 1606 nő és 1807 férfi jelentkezését regisztrálták, egy átlagos napon csaknem százan érdeklődnek a toborzóirodákban - ismertette.

Csóti András hangsúlyozta: minden munkavállalójuk egyformán fontos. Meggyőződése, hogy csak az lehet tiszt, aki legalább két-három évet már eltöltött a szervezetnél, mert egy sajátos szituációs környezetről van szó. Nem véletlen az sem, hogy a parancsnoki állomány több mint nyolcvan százaléka nevelőként vagy előállító tisztként kezdte. Hozzátette: a Nemzeti Közszolgálati Egyetemen is zárt pályázatos felvételi után képzik a büntetés-végrehajtási tiszteket.

Az altábornagy szerint a büntetés-végrehajtásnál dolgozni biztos állás, hiszen nem kell a megszüntetésétől tartani. Ezt igazolja, hogy a múlt év második felében szignifikánsan csökkent leszerelő hivatásosok száma, sőt az új rendészeti életpályamodell keretében biztosított átjárhatóságnak köszönhetően más rendvédelmi szervtől, valamint a honvédségtől is sokan érkeztek hozzájuk.

Csóti András a büntetés-végrehajtásban eltöltött csaknem negyven év szolgálati idő után távozik a testület éléről, mivel a rendvédelmi feladatokat ellátó szervek hivatásos állományának jogviszonyáról szóló törvény alapján eléri a szolgálat felső korhatárát. A negyven évből harminchatot töltött vezetői pozícióban, 2011-től megbízottként, 2013-tól kinevezett országos parancsnokként vezette a büntetés-végrehajtást.

A lehetséges felső korhatárt elérve, kényszerítő körülmények nélkül, feladatait, vállalásait alapvetően teljesítve hagyhatja el a hajót - fogalmazott a búcsúzó parancsnok.