Harminchét éves koromban, egy nagyon fontos évben, 1966-ban, tíz évvel '56 után. Nagyon jelentős év volt ez: itt volt egy olasz társulat, amelynek vezetője megnézte a Koldusoperát, amelyben nagyon megtetszettünk neki. Kivitte a Torinói Fesztiválra, ahol nagyon nagy sikerünk volt. Abban az évben volt még a Yerma, egy csodálatos darab és előadás - arra kaptam a Kossuth-díjat. Negyvenegy év, és annyi sok-sok szép szerep után megkaptam megint.

Ez az év és ez a díj is különleges?

Úgy érzem, nem nagyképűség, ha azt mondom, hogy megérdemeltem. Nagyon sok szép dolgot csináltam életemben, végig a pályán, így nincsenek ezzel kapcsolatban fenntartásaim. Sőt, nagyon örülök, hogy megérdemelten kapom.

Úgy láttam, önnek mindegy, hogy komikaként vagy tragikaként lép színpadra.

Abszolút nem mindegy, hogy komikaként vagy tragikaként kell szerepelnem. Egyik a másik nélkül számomra nem létezik. Ha éppen csak tragédiát játszottam, akkor hiányzott a komédia, és fordítva. Nem maradhatott ki e kettő az életemből egy pillanatra sem: ha a színpadon tragédiát játszottam, akkor a folyosón komédiáztam. Ahogyan a drámában is van tragédia és komédia, úgy bennem is együtt vannak meg. Én vagyok a dráma.

Elvárás az egy színésztől, hogy mindkét szerepben jó legyen? Ez mindenkinek megy?

Nem biztos. Az én életemben ott van még a pódium, amit fantasztikusan imádtam. Amikor több mint tíz évig nem működtem a Madáchban, mert nem kaptam szerepet, jártam az országot az önálló estemmel. Csodálatos volt. A visszhangja is jó volt, és az emberek szeretete... Háromféle dolgot csináltam életemben. Még énekeltem is, és táncolni sem restelltem. Nagyon gazdag életem volt.