A Figyelő arról ír, hogy aggasztóan nő Magyarországon az elhízottak aránya, és ez a nemzetgazdaságot is megterheli. A szakemberek komplex beavatkozást sürgetnek, ám az ellátórendszer nincs felkészülve a túlsúllyal összefüggő problémák hosszú távú kezelésére. A lap kiemeli, hogy amíg az 1980-as évek végén a magyar lakosság mintegy fele bizonyult túlsúlyosnak - ezen belül 16 százalék esett az elhízott kategóriába -, az ezredfordulóra nagymértékű növekedést mutatnak ezek az arányok. Ekkor már a magyarok kétharmadát jellemezte súlyfelesleg, közülük 20 százalék pedig kifejezetten elhízottnak számított. A súlyfelesleg különösen érinti a fiatal, illetve a középkorú korosztályt. A lap arra is kitér, hogy a modern életforma olyan környezetet teremtett, amely kedvez az elhízás kialakulásának: a motorizált közlekedés, a magas zsír-, és cukortartalmú késztermékek és a gyorséttermek terjedése, a megnőtt ételadagok, a folyamatos ülőmunka együtt vezethet az elhízáshoz.


A Heti Válaszban interjút olvashatnak a tiltakozóhullámot elindító miskolci Herman Ottó Gimnázium igazgatójával. Madarász Péter nem tartja magukat forradalmároknak. A pedagógus úgy látja, a kormány rossz szemmel nézhet rá, mert megszemélyesíti az magyar oktatás problémáit, amivel most kénytelen a kabinet szembenézni. A miskolci intézmény vezetője szerint haragszanak rá azok is, akik szerint ebben a formában hiba volt tárgyalást kezdeni az oktatás irányítóival, és azok is, akik a nyomásgyakorlás harciasabb eszközeit képviselik. Madarász Péter hangsúlyozza, hogy a tüntetők többsége nem forradalmár, csupán szkeptikus, akit a jobbító szándék vezérel. Kiemelte, hogy kizárólag a szakmáért és a tanulókért emelték fel a szavukat, nem áll szándékukban az ügynek pártpolitikai színezetet adni. Az igazgató elismeri, hogy a bérrendezés összességében megvalósult, de egyénekre bontva igazságtalanra sikerült.