A Liga Szakszervezetek elnöke szerint biztosíthatók a források a férfiak negyven év munkaviszony utáni nyugdíjba vonulásához. Gaskó István a július elején indult népszavazási kezdeményezésről hétfőn beszélt Győrben a Hír Televíziónak.

"Ezt a 200 milliárd forintot természetesen elő lehet kaparni a gazdaságból. A GDP 20 százalékát a fekete gazdaság teszi ki, ha ennek az 5 ezer milliárdnak egy részét beszedné az állam, és nem lazítaná az ellenőrzéseket, illetve nem gyengítené az adóbevételek fizetésének morálját, abban az esetben ez a forrás rendelkezésre állna járulék formájában."

Csiki Gergely a Portfolio elemzője az InfoRádiónak azt nyilatkozta, hogy egy esetleges sikeres népszavazás akár nyugdíjcsökkentést is eredményezhet.

"Akár 150 ezer főt is érinthet már az első évben a férfiak 40 év munkaviszonya utáni, idő előtti nyugdíjba vonulás lehetősége" - mondta Csíki Gergely az InfoRádiónak.

A 40 éves munkaviszony teljesítéséhez fiatal életkorban, korán kellett elkezdeni a munkát, tehát jellemzően fizikai munkásokról lenne szó, nem értelmiségiekről. Feltételezve, hogy a 150 ezer fő már jövőre igénybe veszi ezt a programot, egy átlagnyugdíjjal számolva ez 200 milliárd forintos plusz kiadást jelentene a költségvetés számára.

Varga Mihály és az NGM eddigi nyilatkozatai alapján azt mondhatjuk, hogy a kormány a nyugdíjkasszán belül oldaná meg ezt a kérdést, pótlólagos fedezetet nem vonnának be. Tehát a 200 milliárdos összegnek bele kell férnie a 3 ezer milliárdos nyugdíjkasszába, amelyet értelemszerűen az eddigi kifizetésekből kell elvenni, hogy a kiadási tételt teljesíteni lehessen.

A legkézenfekvőbb megoldás ehhez a nyugdíjak csökkentése, de kérdés, hogy ez politikailag mennyire reális forgatókönyv és mennyire felvállalható a kormánypártok számára. Közel 7 százalékos nyugdíjcsökkentés esetén egy átlagos 111 ezer forintos nyugdíj így 104 ezer forintra csökkenne.

A Kúria június végén felülvizsgálta a Nemzeti Választási Bizottság döntését és engedélyezte az aláírásgyűjtést a Férfiak40 programhoz. Szerintük a kérdés az esélyegyenlőség megteremtéséről szól. Indoklásuk alapján emiatt ez nem jár automatikusan pénzügyi hatásokkal, mert a jogalkotó maga dönti el, hogy a nemek közötti esélyegyenlőséget hogyan, milyen irányban kívánja megteremteni a nyugdíjrendszerben.