"Ki kell mondanunk, hogy soha nem bocsáthatunk meg azoknak, akik fegyvert emeltek ártatlan emberekre. Ki kell mondanunk, hogy utolsó hazaárulóként tekintünk azokra, akik képesek voltak elárulni a nemzeti összetartozás eszméjét, és akik állami szintre emelték a terrort, amelynek nevében kezet és fegyvert emeltek saját honfitársaikra. Elvitatva tőlük még a létezés jogát is" - fogalmazott több száz fős hallgatósága előtt az államfő.

Radnóti szellemisége arra int bennünket, hogy nekünk emlékeznünk és emlékeztetnünk kell rájuk, mindannyiukra - mondta az államfő, kiemelve, "hetven évvel ezelőtt itt, Abdánál nem névtelen, darabra elszámolható bábukat lőttek tömegsírba, hanem embereket, akiknek neve, munkája, élethivatása, családja, szerelme volt. Magyarokat, akikkel egy nemzethez tartozunk. Bárhonnan is indultak, bármilyen istenben hittek."

A költőről szólva hangsúlyozta: az életét elvehették, de semmit sem vehettek el abból, ami őt költővé, magyarrá és hívő emberré tette; lélekben egyetlen percre sem vált rabbá.

Mint mondta, Radnóti zseniális alkotóerővel megáldott költő volt, akinek a világ poklában is gondja volt arra, hogy verseiben ne sérüljön a klasszikus időmérték, az abdaiak pedig úgy látták életében utoljára, amint a töltés mentén könyökére támaszkodva ír.

"A pokolból a reménytelenségbe" vonult német és magyar fegyveresek kíséretében "a megszomorítottak, megtagadottak, az üldözöttek és kiközösítettek menete", az az embercsoport, amelynek 21 másik tagjával együtt ezen a helyen lőtték le Radnótit - hangoztatta.

"Barbár kezek emelték fel fegyverüket, hogy egy barbár eszme nevében 22 ártatlan embert lőjenek tömegsírba" - fogalmazott a köztársasági elnök.