Ezután mindössze kétszázezer év alatt kihalt a szárazföldi állat- és növényfajok 70 százaléka, a tenger lakóinak pedig mintegy 95 százaléka. A jelenség hátterében álló okokra és a Földön valaha bekövetkezett legnagyobb pusztulás lefolyására vonatkozó új ismereteit mutatta be egy nemzetközi kutatócsoport a Science című folyóiratban.

A szakértők Dél-Kína különböző területein összesen 29 vulkáni hamut rejtő bányában kutattak. A minták korát az úgynevezett urán-ólom módszerrel azonosították - ennek alkalmazásakor az urán bomlását használják kormeghatározóként.

Su-cseng Sen, a Nancsingi Geológiai és Paleontológiai Intézet munkatársa kollégáival régi vulkánihamu-rétegeket vizsgált. Ennek alapján a fajok kihalásának hátterében valószínűsíthetően szén-dioxid és metán nagy mennyiségű kilökődése áll, ami a mai Oroszország területén következett be.

Jelentősen csökkent az atmoszféra oxigéntartalma és szulfáttartalmú lebegő részecskék kerültek a légkörbe. Emiatt jelentősen megváltozott a klíma: forróbb és szárazabb lett, tűzvészek alakultak ki, és egész vidékeket pusztítottak ki. Az erdők megsemmisülésének következtében pedig mállási, porlódási folyamatok indultak be, a talaj erodálódni kezdett.

A kutatásokból az is kiderült, hogy a tömeges pusztulás pontosan 252,28 millió éve következett be, és szinte ezzel egyidőben a tengeri és szárazföldi élet csaknem teljesen megsemmisült. A fajok kihalása nem több mint kétszázezer év alatt következett be, de a legtöbb faj már húszezer év alatt kipusztult. Az eddigi vizsgálatok szerint ez volt minden idők legpusztítóbb természeti katasztrófája.

A Föld története során öt alkalommal következett be tömeges pusztulás. Ezek közé tartozik az a 65 millió évvel ezelőtti is, amely a dinoszauruszok kihalásához vezetett.