Közkeletű vélekedés szerint a cigányok a nem cigányoktól veszik el az állam pénzét, a valóság azonban az Index összeállítása szerint az, hogy szinte alig akad a cigányoknak cigányságukért járó állami támogatás. A magyar állam pedig szociális alapon segít, és a hátrányos helyzetűek között sok a roma.

A kilencvenes évek vége óta az állam a hazai cigányság ügyét nem kisebbségi, hanem szociális kérdésként kezeli. Többek között azért is, mert Magyarország színvak, nálunk hivatalosan azt is bonyolult megállapítani, hogy egyáltalán ki a cigány. A magyarországi romák nagy részének helyzetét és azzal a nem cigányokkal való feszült viszonyt gazdasági, állami beavatkozással lehet javítani. Ahhoz pedig pénz kell.

Azt is sokan hiszik, hogy milliárdok mennek el a romákra, holott rájuk tíz év alatt harmad annyi pénz ment, mint egy év alatt például mező-, erdő-, hal- és vadgazdálkodásra, és negyed annyi, mint a nonprofit szervezetekre összesen egy év alatt. Az állam pártoktól függetlenül rendkívül ügyetlenül kezeli a hazai romaügyet.

A cigányok és nem cigányok rossz viszonyának kardinális pontja a rendszerváltás utáni kormányok impotens cigánypolitikája, amit az Állami Számvevőszéknek a cigánytámogatásokat vizsgáló 2008-as jelentése is hangsúlyozott. Kevés dolog közös a két nagy politikai oldalban, de a cigányokkal kapcsolatos bénázás 1990 óta az.
Az Állami Számvevőszék Módszertani Intézete szerint a kormányok a cigányság integrációjára a becsült adatok szerint 1996 és 2006 között összesen százhúszmilliárd forintot fordítottak. Ez az összeg nem tartalmazza azokat a támogatásokat (például családi pótlék, szociális segélyek) amelyekben roma és nem roma egyaránt részesült. Százhúszmilliárd forint soknak tűnik, de hatszázezer romával számolva, fejenként csupán 1666 forint havonta.

Összehasonlításképpen: mező-, erdő-, hal- és vadgazdálkodásra idén 320-330 milliárdot szán az állam, 2000 és 2008 között ezerötszázmilliárd forintot fordított a költségvetés lakástámogatásra.

Mire mennyi?

A MÁV évente durván 193 milliárdot kap a költségvetésből különböző jogcímeken, és néhány évente felhalmozódó adósságaiból is átvállal pár tízmilliárdot a költségvetés. Egyetlen év alatt 410 milliárdot fordít a költségvetés nonprofit szervezetek támogatására, a vállalkozások egy év alatt különféle jogcímeken 800 milliárd forint körüli összeget kapnak, kulturális tevékenységekre csak idén 180 milliárd forintot fordítunk.

A romaügyi fejlesztéseket kizárólag hosszú távú, összehangolt munkával lehet hatékonyan megoldani, és a magyar állam az elmúlt tizenhét évben erre nem volt képes. Az ÁSZ-jelentés komoly kritikával illeti a rendszerváltás utáni kormányokat, amiért töredezetté, átláthatatlanná tették a rendszert. Egyáltalán nem volt például sok évre kiterjedő, hosszú távú stratégia (a kilencvenes évek végén kidolgoztak egyet, de nem fogadták el), de a középtávúak is haszontalanok maradtak.

Önmagában zavarossá tette a helyzetet, hogy állandóan más volt a romaügy gazdája. A rendszerváltás óta hat különböző tárca felelt érte, koordinációs feladatait négy különböző szervezet látta el:

Közkeletű vélekedés, hogy a cigányokra többet költ a magyar állam, mint a nem cigányokra. Valójában társadalmi helyzet és nem etnikai alapon költ az állam. A halmozottan hátrányos helyzetű magyaroknak a fele cigány - állítja egy tízezer fős vizsgálati mintára hivatkozva Sárközi Gábor, az Oktatási Minisztérium Esélyegyenlőségi főigazgató-helyettese.

Magyarországon 1995 óta kevert rendszer van, vagyis a cigányság helyzetének átfogó javítását célul kitűző első kormányhatározat óta a kormányok a cigányság problémáit egyszerre kezelik kisebbségi és szociális kérdésként. Ezáltal az európai megközelítésmódot követik, de ez nem jelenti azt, hogy alkalmasan, hatékonyan, sikeresen teszik. Sokak szerint a roma iskolásoknak megy az oktatási támogatások nagyja, holott a valóságban a romák társadalmi lemaradásának egyik legfőbb oka az alacsony iskolai végzettség. Ezért valóban kiemelten kezeli őket az oktatási tárca. Mégis csupán egyetlen állami roma ösztöndíj létezik.

Az egyik legrégebbi állami ösztöndíjprogram a szociális tárca által felügyelt Magyarországi Cigányokért Közalapítványhoz kötődik. Az általános iskolától a felsőfokú tanulmányokig támogatja konkrét, havi öt-tizenötezer forintos összeggel a pályázó diákokat. Cserébe nyilatkozniuk kell arról, hogy cigánynak tartják-e magukat.

Szintén állami, de nem célzottan cigányoknak szóló, hanem szociális alapú oktatási program az Útravaló. Erre hátrányos és halmozottan hátrányos helyzetű diákok és tanáraik közösen pályázhatnak. A diák és tanára is 3000-4500 forint havi ösztöndíjat kap, és ha a diák javít a jegyein, az oktató prémiumot is kap.

Közvetve a cigányokat érintheti az a támogatás is, amelyet 2007 óta iskolák, pedagógusok kapnak, ha részt vesznek a cigányok integrációjában. Erre megy el a legnagyobb állami összeg, összesen 2,3 milliárd forint, ami gyerekekre lebontva körülbelül hatvanezer forint évente. Nem a szülő kapja, hanem az iskola fenntartója, vagyis az önkormányzat, az egyház vagy az alapítvány.

Valótlan az a közvélekedés is, hogy összes cigány segélyből él. Magyarországon összesen kétszázezren élnek segélyből. Becslések szerint harminc-ötven százalékuk lehet roma. Ladányi János romakutató becslései szerint.

A munkából teljesen kiszoruló kétszázezer magyar havonta fejenként a családi jövedelemhatárhoz igazodó összeget, maximum ötvenhétezer forintot kaphat az államtól.

Célzottan csak cigányoknak járó munkaerőpiaci támogatás nincs, csak szociális alapon, illetve a legrosszabb területeken élőknek járók vannak. Szociális alapon működik 2008 óta az Út a munkához program, ami a segélyből élés ellenében a közmunkára ösztönzi elsősorban a tartósan munkanélküli férfiakat.