A határnyitás, de még a keletnémetek kiengedése sem vezetett volna önmagában Európa kettéosztottságának megszűnéséhez, hiszen a szögesdrót leomlott, de a civilizálttá vált határ két oldalán két gyökeresen különböző politikai rendszer maradt - mondta a köztársasági elnök a vasfüggöny átvágásának 20. évfordulója alkalmából rendezett emlékülésen, a Parlamentben.

Hangsúlyozta: Európa egyesüléséhez ennek a különbségnek kellett megszűnnie, és 1989-90-ben ez is megtörtént.

Az államfő közölte: a mostani évfordulót 1989 minden egyéb eseményével egyszerre kell szemlélni, és azok fényében kell értelmezni. Mint fogalmazott, az egész Európát kettészelő vasfüggöny nemcsak baljóslatú, jelképes választóvonal volt, hanem fokozott éberséggel őrzött, tényleges választófal. Az elvágott szögesdrót azonban olyan jelkép lett, amely az egész világgal megértette, mi történik itt, Európa közepén - tette hozzá.

Sólyom László kifejtette: a többi volt szocialista országnak is megvan a maga határnyitása, ám az Ausztria és Magyarország közötti határnyitásnak lettek olyan következményei, amelyek közvetlenül hozzájárultak Németország egyesítéséhez és Európa újrarendeződéséhez. Ez adja meg a mostani évforduló nemzetközi jelentőségét, emiatt kézenfekvő a közös ünneplés - vélekedett.

"A kerekasztal-tárgyalások résztvevőjeként tanúsítom, hogy - ahogy akkor mondtuk - az 1956-oshoz hasonló vérontás elkerülése volt az egyik legerősebb közös álláspont az ellenzék és a kommunisták között. Ez pedig a szovjet tankok, a katonai beavatkozás minden áron való elkerülését jelentette. Ennek fenyegetését senki nem tudta figyelmen kívül hagyni" - idézte fel az akkor történteket Sólyom László.

Mint mondta, ma már bőven dokumentálva van, hogy a szovjet pozíciók kímélése, a status quo őrzése, a nagyon lassú átmenet, a reformkommunisták kormányra kerülése volt Nyugat-Európa és Amerika érdeke is. Példaként említette, hogy Kohl kancellár tette meg azt, amit Németh Miklós nem: a keletnémetek kiengedéséről ő tájékoztatta Gorbacsovot a gymnichi titkos találkozó után. Szerencsére - tette hozzá -, az események gyorsan túlcsaptak ezen a politikán nemcsak a volt szocialista államokban, hanem a német újraegyesítés kérdésében is.

Sólyom László külön kiemelte, hogy 1989-ben nemcsak az NDK-s polgárok menekültek Magyarországra, hanem a Romániában élő csaknem kétmilliós magyar kisebbség egy része is, akik "elviselhetetlen nemzetiségi elnyomásnak voltak kitéve".

A húsz évvel ezelőtti politikai helyzetről szólva rámutatott arra, hogy 1989-re Németh Miklós kormánya nagymértékben függetlenedett a pártközponttól, az ellenzék a kommunista párttal tárgyalt a politikai és gazdasági rendszer megváltoztatásáról. A külügyek viszont a kormányzat hatáskörébe tartoztak, és a politikai egyeztetéseket is a kormány intézte. Az utódpárt mindmáig szívesen emeli ki az akkori kormánynak ezt az előremutató teljesítményét a rendszerváltás egészéből, holott a Kerekasztalnál, a politikai tárgyalásokon "elkeseredett utóvédharcot" folytattak az úgynevezett demokratikus szocializmusért - mondta a köztársasági elnök.

"Európa egységesüléséhez mindig kellett egy nagy vízió, amely népeket ragadott magával. A háború után a tartós béke ígérete, a régi ellentéteken való felülemelkedés; húsz évvel ezelőtt a kettészakítottság megszűnése, az európai értékrend uralma az egész kontinensen. Mai közös ünneplésünk azt a kérdést veti fel: megbecsüljük-e, nem tékozoljuk-e el ezt a húsz évvel ezelőtti nagy ajándékot?" - zárta beszédét Sólyom László.

Szili Katalin házelnök szerint 1989. június 27-e mindenekelőtt szimbólum: jelképe annak a folyamatnak, amely több mint négy évtizedes megosztottság után mind erőteljesebben sodort Európa újraegyesítése, és ezáltal a kétpólusú szembenállás megszüntetése felé. A házelnök úgy fogalmazott: e nélkül aligha sikerült volna felszámolni a szovjet dominanciát, megroppantani Kelet-Közép-Európában a pártállamot.

Szili Katalin hangsúlyozta: a vasfüggöny átvágásának pillanata messze túlnőtt egy kormányzati döntésen, mögötte álltak a formálódó ellenzéki erők, a teljes magyar közélet, vagyis a magyar nép. "1989. június 27. olyan hozzájárulás lett az európai és az egyetemes szabadság és demokrácia ügyéhez, amelyre akkor és most joggal lehetünk büszkék" - tette hozzá az Országgyűlés elnöke.

Kitért arra: Barack Obama amerikai elnök levélben fordult a 20. évforduló kapcsán a magyar néphez, ahogyan Hans-Dietrich Genscher volt német külügyminiszter is, aki végül nem tudott eljönni a budapesti jubileumi rendezvényre. A leveleket az emlékülés második részében olvassák fel.Németh Miklós akkori miniszterelnök felidézte: a lebontásról szóló döntést a kormány akkor pénzügyi megfontolásokkal indokolta, számítva a szovjet érdekszféra borítékolható kritikáira, ellenállására. A tiltakozás nem is maradt el, az NDK hadügyminisztere "egyből Budapesten termett", és magyarázatot kért, amit meg is kapott: "mi szegény ország vagyunk, nem telik a vasfüggöny régóta esedékes technikai megújítására" - emlékezett Németh Miklós a húsz éve történtekre, megjegyezve, hogy az igazi ok természetesen nem anyagi jellegű volt.

Kifejtette: az események dinamikáját mutatja, hogy mire az osztrák és a magyar külügyminiszter megérkezett a két ország határára, a határőrség már csaknem a vasfüggöny egészét lebontotta, ezért egy részét vissza is kellett igazítani, hogy politikailag és nemzetközileg is "transzparens" legyen az elbontása.

Az igazi kérdés nem az, hogy az akkori döntés mennyire volt merész és kockázatos; az volt fontos, hogy a döntés új szakaszt tett nyilvánvalóvá a kormányzati politikában, amelynek már voltak előzményei - mondta Németh Miklós.

Külön hangsúlyozta, hogy a Máltai Szeretetszolgálat Kozma Imre atya vezetésével kiemelt szerepet játszott a menekültek megsegítésében.

Az évfordulós megemlékezésen Bronislaw Komorowski, a lengyel szejm elnöke arról szólt, hogy az akkori idők egyetlen kutatóközpontja sem tudta előre jelezni, belátni, hogy a Szovjetunió fel fog bomlani, hogy a vasfüggönyt le fogják bontani.

Ahhoz, hogy Európában a vasfüggöny lehulljon, hogy a berlini fal ledőljön, hogy "szabadok és függetlenek lehessünk itt, Közép-Európában", először meg kellett dönteni a kommunizmust - hangsúlyozta. Érdemes emlékezni arra - folytatta -, hogy a közép-európai népek évtizedeken át véres áldozatokat hoztak a szabadságukért: így történt ez 1953-ban Berlinben, 1956-ban Budapesten, 1968-ban Prágában, 1970-ben Gdanskban és 1981-ben egész Lengyelországban, amikor bevezették a hadiállapotot, hogy a szabadságért folytatott harcot leküzdjék.

"Mint a lengyel Szolidaritás korszakának képviselője szeretnék hangot adni annak a büszkeségnek, hogy 1989-ben a szabadságot közösen tudtuk kiharcolni egy békés forradalom révén" - zárta beszédét a lengyel politikus.