Szlovákiában az első Fico-kormány által 2010-ben elfogadott, vitatott állampolgársági törvény eddig 2398 embert fosztott meg szlovák útlevelétől. A pozsonyi parlament a magyar állampolgársági törvényre reagálva fogadta el a törvényt, amely tiltja a kettős állampolgárságot a szlovák állampolgárok számára. A jogszabály értelmében elveszíti szlovák állampolgárságát az a személy, aki felveszi egy másik ország állampolgárságát.

A szlovák belügyminisztérium által a hétvégén kiadott adatok alapján

Szlovákia polgárai közül a cseh állampolgárság felvétele miatt veszítették el eddig legtöbben, 601-en a szlovák útlevelüket.

A német állampolgárságot felvevők 550-en, az osztrákot 356-an és a britet 251-en voltak. A magyar állampolgárságot választók és így a szlováktól megfosztottak száma 109. Ugyanennyien váltak egyébként az Egyesült Államok állampolgárává.

A Fico-féle ellentörvény elfogadása óta különböző kísérletek voltak annak enyhítésére, ám egyik sem járt közülük sikerrel.

A jelenleg érvényben lévő állampolgársági törvényt az Alkotmánybíróság is felülvizsgálta, ám képtelen volt eldönteni, hogy az ellenkezik-e az alkotmánnyal, avagy sem.

A belügyminisztérium az általa korábban beharangozott jogszabály-módosítást azóta sem terjesztette a parlament elé, s jelenleg nem is készül azt módosítani. Bugár Béla a szlovák-magyar vegyes párt, a Híd elnöke még korábban bejelentette, hogy ebben a ciklusban már ők sem terjesztik be a sokat vitatott jogszabály módosítását.

2015 februárjától érvényes az a belügyminisztériumi rendelet, amelynek értelmében külön indokok alapján megkapható vagy visszakapható az állampolgárság. Ez a rendelet lehetővé teszi, hogy azok a volt szlovák állampolgárok, akik

1993. január 1-je után veszítették el a szlovák állampolgárságukat, kérelmezhessék annak visszaadását.

A kérelmek megítélése során arra is tekintettel vannak, hogy mi volt az állampolgárság elvesztésének az oka, de figyelembe veszik azt is, milyen módon jutott a szóban forgó személy a külföldi állampolgársághoz. Különösen arra figyelnek, hogy a külföldi állampolgárság megszerzésének idején volt-e engedélyezett, bejegyzett vagy nyilvántartott lakhelye az adott országban a kérelmezőnek.