New York, Berlin, Sydney, Barcelona és Kopenhága után a több mint nyolc és félmillió lakosú, hatalmas kiterjedésű Londonban is elindultak a hétvégén a 24-órás metrójáratok; igaz, egyelőre csak két nagyforgalmú vonalon: a Victoria- és a Central Line-on. Őszre lesz péntek-szombati 24-órás járat a Jubilee, a Piccadilly és a Northern vonalon is.
Áldás ez a hajnali órákban akár szórakozásból, vendéglőből, akár munkából hazafelé tartók számára. Az első éjjeli járatokkal ötven ezren utaztak.
Mint londoni őslakos, emlékszem az 1970-es években még érvényben lévő színházi szabályra, amely szerint akár Shakespeare-dráma, akár bohózat szerepelt műsoron, a függöny legördülése után el kellett játszani a himnuszt. Általában még gördült a függöny lefelé, mikor tíz-tizenöt néző, sűrű bocsánatkérések közepette, elszántan törekedni kezdett a kijárat irányában. Mindenki megértő volt: ha nem sietnek, akkor lekésik az utolsó metrót.
Azóta persze nagyot javult az éjszakai autóbuszközlekedés ebben a gigászi méretű metropoliszban. De a buszok ritkán járnak, és rossz időben kellemetlen várakozni rájuk, különösen egy-egy fiatal lánynak. A péntek-szombati, tízpercenkénti sűrűséggel járó, 24-órás metró áldás a színházlátogatók, a vendéglőben vacsorázók, a táncos helyeken mulatók, s persze az ott dolgozók számára. Londonban 700 ezren dolgoznak éjjeli műszakban: orvosok, ápolónők, biztonsági őrök, bárpultosok, újságírók.
Az első 24-órás metrójáratokra éjfél után, a város szívében lévő Oxford Circus állomáson reggelig 6.500-an szálltak fel, közöttük Sadiq Khan londoni főpolgármester, aki azt nyilatkozta, hogy az éjszakai metró többezer munkahelyet biztosít és milliókat hoz a gazdaság számára.
A bevezetése nem ment könnyen, egy évet késett, mert a szakszervezetek egyre magasabb éjszakai pót-díjazást követeltek. Sok mindenről kellett gondoskodni, például huszonhét kapcsolódó éjjeli buszjárat megindításáról, száz extra rendőr szolgálatba állításáról, térképek átrajzolásáról. Ez komoly költséggel járt, de a kalkulációk szerint nagyon megéri. Jellemző, hogy az éjjel-nappali vonalak megállói közelében hét nagy Tesco élelmiszer bolt tart nyitva ezentúl napi 24 órában.
Éjfél után magam is felszálltam ez egyik járatra. Láttam enyhén spicces utasokat, de randalírozó részegeket nem. Rengeteg külföldi turista utazott vissza a hotelbe. A Brexit megtépázta a fontsterling erejét, felszökött a Londonba látogatók száma. A vendéglők 11-ig felveszik a rendeléseket, kiszolgálják a vendégeket. S persze a konyhai dolgozóknak, felszolgálóknak hajnalig tartó munka a rendcsinálás.
Feltűnt, hogy milyen sokan szunyókálnak. A londoni metró amúgy is oxigénhiányos, és túl meleg. már kora este is sok munkából jövő, fáradt londonit elnyom a buzgóság. Talán ébresztő-szolgálatot is be kellene vezetni a kocsikban.
Az Oxford Streeten szálltam ki, ahol a mozgólépcső alján egy szőke lány, Charlotte Campbell gitározik és énekel esténként, ezzel kiegészítve a keresetét. Azt mondta, ezentúl a hétvégéken hajnali fél háromig abba se hagyja az utasok szórakoztatását.
