Az új adónem bevezetését maga Nicolas Sarkozy jelentette szeptember elején, mondván, ily módon akarja rávenni a francia társadalmat a környezetkímélőbb energiaforrások használatára. A kormány indulásként 17 eurót, mai árfolyamon több mint négyezer ötszáz forintot számolt fel a háztartások, ipari létesítmények, valamint a járművek által kibocsátott szén-dioxid tonnájáért, és ezt az összeget a tervek szerint minden évben megemelték volna, hogy 2030-ra elérje a tonnánkénti 100 eurót, azaz mai árfolyamon a több mint huszonhétezer forintot.

A környezet védelmét szolgáló, amúgy nemes politikai gesztus azonban kifejezetten rosszkor jött, hiszen a kedvező jelek ellenére Franciaországban továbbra is tart a gazdasági válság, és a terv nem egyetértést, hanem kollektív felháborodást eredményezett. Az elképesztő nyomásnak az lett az eredménye, hogy a kormány az elmúlt négy hónap alatt több ágazatot részben vagy teljes egészében mentesített a szén-dioxid-adó megfizetése alól.

A törvény végül éppen e felháborodásra adott kapkodó kormányzati magatartás miatt bukott el, az Alkotmánytanács ugyanis megállapította, hogy az ipari tevékenységből származó szén-dioxid-kibocsátás 93 százaléka adómentességet élvez. Nem csak az elektromos áramot termelő hőerőműveknek, de a rendkívül szennyező kőolajfinomítóknak, cementgyáraknak, kokszolóüzemeknek sem kell a szén-dioxid-adót megfizetniük, sőt az adó alól felmentettek közé tartozik a légi és a közúti közlekedés, valamint a mezőgazdasági tevékenység is.

A testület szerint mindez azt eredményezi, hogy az új adó alapvetően az üzemanyag- és fűtőanyag-felhasználókat sújtaná, azaz elsősorban a lakosságot, márpedig az innen származó károsanyag-kibocsátás, véleményük szerint csak kis részben felelős a globális felmelegedésért.

A szén-dioxid-adót megtámadó szocialisták Nicolas Sarkozy személyes kudarcaként értékelik az Alkotmánytanács döntését, a kormány azonban máris jelezte: január 20-áig egy olyan új javaslatot dolgoznak ki, amely eleget tesz az alkotmánytanács elvárásainak.