A kutató szerint a jelenlegi aszályos időszakban sem szabad abból kiindulni, hogy a kevés csapadék automatikusan kevés szúnyogot jelent. A természetes vízfelületek kiszáradása egyes fajokat valóban visszaszoríthat, a városokban azonban a lakókörnyezetben kialakuló pangó vizek továbbra is megfelelő tenyészőhelyet biztosíthatnak az inváziós fajoknak. A kertekben az öntözés, illetve a különböző víztároló edények akkor is biztosíthatnak tenyészőhelyet, amikor természetes csapadék alig hullik.

Garamszegi László Zsolt elmondta, hogy a szúnyogok egy része a száraz időszakot tojás formájában vészeli át. Ha a nőstény a tojásokat olyan vízfelületre rakta, amely később kiszárad, a tojások ezt is átvészelik: akkor kelnek ki, amikor ismét víz kerül a szaporodóhelyre. Más fajok nagyobb, tartós vízfelületekbe, például kisebb-nagyobb tavakba rakják tojásaikat, így szaporodásuk kevésbé függ az aktuális csapadékmennyiségtől.

A szúnyogfajok között jelentős különbségek vannak abban a tekintetben is, hogy milyen gazdaállatok vérével táplálkoznak. Az emberi egészségügyi kockázat megítéléséhez egy adott területen nem elegendő a szúnyogok számát ismerni, azt is tudni kell, hogy milyen fajok vannak jelen és milyen gazdapreferenciával rendelkeznek.

A dalos szúnyog (Culex pipiens) járványügyi szempontból jelentős vektorszervezet, mert a nyugat-nílusi láz vírusának terjesztésében is szerepet játszhat, de mivel elsősorban madarakon táplálkozik, emberre nem feltétlenül jelent veszélyt.

Az inváziós csípőszúnyogok, amelyek Magyarországon elsősorban lakott területeken terjednek, az emberi vér iránti preferenciájuk miatt tartoznak az emberi szempontból különösen fontos fajok közé.

Tartani azonban egyelőre nem kell tőlük, mert humán kórokozót még nem sikerült a hazánkban fogott példányokból kimutatni.

A HUN-REN Ökológiai Kutatóközpont kutatója kitért arra, hogy Magyarországon a csípőszúnyogok között jelenleg 50 őshonos és három idegenhonos, inváziós faj van. Az utóbbiak az ázsiai tigrisszúnyog (Aedes albopictus), a japán bozótszúnyog (Aedes japonicus) és a koreai szúnyog (Aedes koreicus).

A program vezetője szerint az inváziós fajok terjedését az éghajlat melegedése is segíti. Ázsiai eredetű fajokról van szó, amelyek eredetileg nem a kontinentális európai éghajlathoz alkalmazkodtak, de az enyhébb telek segítik terjedésüket. A kutatók már télen - decemberben és januárban - is kapnak lakossági bejelentéseket kifejlett példányokról, ami arra utal, hogy egyes inváziós szúnyogok felnőtt formában is képesek áttelelni.

Garamszegi László Zsolt szerint további, Európában terjedő inváziós fajok megjelenésére is számítani lehet. Különösen figyelni kell az egyiptomi csípőszúnyog (Aedes aegypti) terjedését, amely több, emberre veszélyes kórokozó, köztük a dengue-láz vírusának vektora lehet.

A kutató szerint a lakossági bejelentések elsősorban az országos terjedési mintázatok feltérképezésére alkalmasak, míg a csapdázás egy-egy terület aktuális szúnyogállományának és az esetleges kórokozók jelenlétének pontosabb vizsgálatát teszi lehetővé.