Az Orbán-kormányok idején az egyház és a politika összefonódása egyfelől egy sajnálatos trend volt a Republikon Intézet megállapítása szerint. Ennek az egyik legkirívóbb példája volt Schlanger Márton vezető kutató szerint az iskolák fenntartásának az átrendeződése.

„Közel háromszorosára, de legalább két és félszeresére nőtt az egyházi fenntartású iskolák száma 2010 óta. Ezer új egyházi iskola van most Magyarországon, tehát minden tizedik intézmény átkerült az új fenntartóhoz, ami nagyon magas arány. Míg 2010-ben a diákok 6 százaléka járt egyházi iskolába, most ez már 15 százalék. Ilyen szempontból nagyon nagy átrendeződés történt” – részletezte a kutató.

Elemzésük másik fontos állítása, hogy ezek az egyházi fenntartású intézmények jelentős finanszírozási előnyöket élveztek. A tanulmány szerint egy diák után mintegy négyszer annyi támogatásban részesülhettek, mint az állami fenntartású iskolák, közben viszont az oktatási lefedettség romlott, hiszen 2022-ben már a települések 52 százalékában nem volt felső tagozat, 45 százalékában pedig alsó tagozat sem.

„Az iskolai lefedettség önmagában viszonylag kis mértékben, de valóban romlott 2010 óta. Különösen, ha azt vesszük figyelembe, hogy hány település volt, ahol nem működött nem egyházi iskola. De ami igazán súlyos itt, az tulajdonképpen nem is az egyes településekről eltűnő iskolák volta, hanem inkább az, hogy

számos olyan támogatási forma létezik ma is az egyházi iskolák számára, ami az állami intézményeknek nem elérhető:

• béralapú támogatás,
• diákok száma alapján járó támogatás,
• tankönyvtámogatás,
• étkezési támogatás,
• egyéb,

így jön ki ez a bizonyos szám, hogy négyszer annyi pénz jut egy egyházi iskolás diákra, mint egy nem egyházi iskolásra” – folytatta.

Ezzel szerinte a fő probléma az, hogy nem teljesítmény vagy szakmai összetevők, diákteljesítmény alapján járnak a források. Hozzátette ugyanakkor azt is, hogy a több lehetőség, a több forrás azért egy idő után jobb teljesítményt is fog eredményezni.

Schlanger Márton szerint az kérdőjelezhető meg, hogy ténylegesen egyházi alapú elválasztásra van-e itt szükség, és egyenesen azt is feltételezi, hogy a hívőszám csökkenéshez is hozzájárult ez, ahogy a politika és az egyház összefonódása is.

„Szükséges újragondolni a politika és az egyház viszonyát mind az oktatásban, mind pedig máshol. Hogy egy bölcs embert idézzek:

nem szerencsés a paphiányt hívőhiánnyal orvosolni,

tehát az egyház és a hívők érdeke is az, hogy egyszerűen ne egyházi vagy ne vallási alapon különböztessük meg a jobb és rosszabb lehetőségű diákokat” – húzta alá.

Rámutatott még: a PISA-mérések eredményében sem látható az, hogy „ez a taktika bevált volna”,

• sem az egyházak népszerűségében,
• sem az oktatás minőségében,

tehát valamit strukturálisan változtatni kell.

Hogy ennek fényében milyen mozgástere, törekvései lehetnek a kormánynak, arról először is azt mondta: „életjelet adott magáról” az Oktatási Minisztérium, de az iskolafenntartás kapcsán még nem világos, hogy mi fog történni. Szerinte egyébként „nem úgy tűnik, hogy a kormány elfordulna az egyházi iskoláktól”, igaz, az nem is elvárás, de azért hozzá kell nyúlni a rendszerhez.

„A szakma számos képviselője szerint az egyik alapvető elv, amit érdemes lehet alkalmazni, nemcsak az oktatásban, hanem számos más területen is, az a szubszidiaritás, azaz hogy alacsonyabb szinten szülessenek meg a döntések, legyenek ott a kompetenciák és a források, és én itt az önkormányzatokra gondolok. Az önkormányzatoknak nagyon nagy szerepe kell hogy legyen ismét az iskolafenntartásban, az iskolák ügyeinek az intézésében. A tankerületekkel ez nagyon szét lett választva, és tudjuk, hogy ezek meg lesznek reformálva, de konkrétan az egyházi oktatásban való szerepét nem ismerjük. Nagyon-nagyon fontos, hogy az egyház továbbra is jelen legyen az oktatásban, van számos hívő szülő és gyermek, akiknek ez fontos, de mint minden más, ez is preferenciák és képességek alapján kell hogy eldőljön” – rögzítette az InfoRádióban Schlanger Márton.

A cikk Barkóczi Bence interjúja alapján készült.