A telex.hu ismertetése szerint a szingapúri kutatók rámutatnak, hogy a filogenetikai adaptáció során kialakult túlélési stratégiák – mint például a társadalmi státusz folyamatos monitorozása vagy a csoporton belüli bizalom mérése – eredetileg a kooperációt és a csoportkohéziót szolgálták.

A mai, digitalizált nagyvárosi környezetben azonban ezek az ősi ösztönök a közösségi média és a globális információs túlterhelés hatására maladaptív módon aktiválódnak.

Az összehasonlítási mechanizmusok túlzott stimulációja: A közösségi platformokon megjelenő, szelektált élettörténetek a státuszkereső mechanizmusokat állandó, fokozott igénybevételnek teszik ki, ami kognitív disszonanciát és folyamatos relatív deprivációs érzést vált ki.

Stresszreakciók dekontextualizációja: A modern környezet állandó, fokozott társadalmi értékelési nyomást generál, amelyre az idegrendszer – az evolúciós környezettől eltérően – nem rendelkezik megfelelő autoregulációs mechanizmussal.

A szerzők hangsúlyozzák, hogy az elméletük egy keretrendszert biztosít a modern mentális egészségügyi problémák értelmezéséhez, amely túlmutat az egyéni patologizáción.

A kutatócsoport szerint a tünetek kezelése nem korlátozódhat kizárólag az egyéni reziliencia fejlesztésére; a megoldás az épített környezet és a közösségi struktúrák tudatos, emberközpontú átalakításában rejlik.

A zöldterületek növelése, a lokális közösségi hálók erősítése és a humánus várostervezés együttesen mérsékelhetik a technológiai és társadalmi környezet által kiváltott pszichoszomatikus terhelést.