Talán nem annyira közismert tény, de a rágógumik műanyag alapúak, ezért a fogyasztásuk során már néhány perc alatt jelentős mennyiségű, akár több ezer mikroműanyag-részecske szabadulhat fel, amelyek a nyállal együtt az emésztőrendszerbe kerülhetnek – derül ki a Semmelweis Egyetem honlapján olvasható cikkből.

Az intézmény Dietetikai és Táplálkozástudományi Tanszékének mesteroktatója az InfoRádióban elmondta: mikroműanyagnak az 5 mm-nél kisebb műanyag részecskéket nevezzük. Ezek különösen veszélyesek, mert felsérthetik a szöveteket, bejuthatnak a sejtekbe, illetve helyi gyulladásokat okozhatnak. Ugyanakkor még ezeknél is veszélyesebbek az úgynevezett nanoműanyagok, amelyek még a mikroműanyagoknál is kisebbek, és akár a sejtekben is meg tudnak maradni, miután beágyazódnak, és ott helyi gyulladásos folyamatokat indíthatnak el.

Pilling Róbert hozzátette: mostanában rendkívül sokat kutatott terület, hogy hosszabb távon milyen hatása lehet annak, ha mikroműanyag kerül a szervezetünkbe, akár rágózással. Maga a mikroműanyag-kutatás ugyanakkor csak nagyjából két évtizedes múltra tekint vissza, ezért „még nagyon a sötétben tapogatóznak” a szakemberek.

Az eddigi kutatások alapján mindenképpen van hatásuk az emberi szervezetre a mikroműanyagoknak, a többi között megváltoztathatják a bélmikrobiom (bélflóra) összetételét, helyi gyulladásokat okozhatnak és más, még ezeknél is komolyabb folyamatokat is kötnek hozzájuk a kutatók.

Bizonyos tumoros elfajulások is kialakulhatnak, ha mikroműanyagok jutnak be a szervezetbe, de a mesteroktató hozzátette, hogy ezek a megállapítások „jelenleg még nagyon gyenge lábakon álló bizonyítékokon alapulnak”.

Tulajdonképpen még azzal kapcsolatban is zajlanak a kutatások, hogy egyáltalán hogyan kerülhetnek be az emberi szervezetbe a mikroműanyagok. Bármilyen meglepően hangzik, Pilling Róbert elmondása szerint

a legfőbb beviteli forrásnak az ivóvizet tartják, hiszen már maga a környezetünk is olyan mértékben szennyezett műanyagokkal, hogy az nagyon jelentős mikroműanyag-terhelést jelent.

Ezen kívül akár a levegővel is bejuthat a szervezetünkbe mikroműanyag, és éppen ezért szigorítják az autókra vonatkozó kibocsátási határértékeket.

Jelentős mikroműanyag-forrásnak számítanak a csomagolt élelmiszerek is, így például az ásványvizek vagy a különböző, műanyag csomagolásban árusított termékek. Ide sorolható a már említett rágógumi is, amivel kapcsolatban Pilling Róbert végzett kutatásokat. A Semmelweis Egyetem oktatója felidézte, hogy sok-sok évtizeddel ezelőtt a rágógumik még teljesen természetes, növényi gyantákból készültek, aztán ahogy teltek az évek, elkezdtek különböző élelmiszeripari műanyag alapanyagokat, így például polivinil-acetátot használni az előállításukhoz.

Nemrég pedig az mutatták ki a kutatások, hogy ezek az alapanyagok a rágás első néhány percében meglehetősen intenzíven bocsátanak ki letöredező kis részecskéket, vagyis mikroműanyagokat.

Az első néhány percben akár 600-700 ilyen részecske is felszabadulhat, amelyeket aztán a nyállal együtt az emésztőrendszerünkbe juttatunk.

Pilling Róbert hangsúlyozta: ez egy új kutatási eredmény, és egyelőre csak egy jelenségre lettek figyelmesek. Ugyanakkor szerinte fontos tudatosítani az emberekben, hogy ezek a műanyag alapanyagú rágógumik gyakorlatilag a piac száz százalékát kiteszik, és mikroműanyag-forrásnak tekinthetők. Az viszont még nem bizonyított, hogy ez kifejt-e bármilyen hatást. Az oktató kiemelte: érdemes óvatossággal kezelni az ilyen híreket.

A műanyag alapú rágógumik kockázatot rejthetnek, de hogy ebből a kockázatból milyen hátrányok következhetnek, azt még nem sikerült bizonyítania a tudománynak.

Ez a következő évek, akár évtizedek egyik fő kérdése, kutatása lehet, addig azonban nyugodtan fogyaszthatunk mérsékelt mennyiségben rágógumit. Pilling Róbert szerint nem kell rögtön megijedni az olyan hírektől, hogy a rágózással mikroműanyagok kerülhetnek a szervezetbe, de azt sem javasolja, hogy „mindennapos élelmiszerként” fogyasszuk a rágót.

A cikk Domanits András interjúja alapján készült.