Nemecz Ernő november 25-én érte a halál. Temetéséről később gondoskodnak - közölte az MTA.

A tudós legfontosabb eredményeit az agyagásványok kémiai tulajdonságainak, kristályszerkezetének, nómenklatúrájának és genezisének kutatása terén érte el, de a talajokban és kőzetekben lezajló ásványi átalakulások feltárása területén kifejtett munkássága is jelentős.

Foglalkozott a kohászati folyamatok mineralógiai és kristálytani vonatkozásaival is. Egyebek mellett leírta a bauxitfeldolgozás kristályfázisait, a polimorf átalakulások jelenségét. 1969-ben részt vett az UNESCO Nemzetközi Geológiai Korrelációs Programjának (IGCP) megtervezésében és elindításában. Aktív közreműködője volt az 1970-es évek közepén meginduló Eocén programnak, amelynek köszönhetően nyílhatott meg a bicskei hőerőművet kőszénnel ellátó oroszlányi, nagyegyházi és dorog-lencsehegyi bányaüzem.

Agyagásványtani monográfiája (1973) mellett szakkönyvek, egyetemi jegyzetek, magyar és idegen nyelven megjelent tudományos közlemények fűződnek a nevéhez. 1966-tól 1972-ig felelős szerkesztője volt a Földtani Közlönynek, valamint szerkesztőbizottsági tagja az Acta Geologica Hungarica című folyóiratnak. A Természettudományi kislexikon földtudományi szócikkeinek szerkesztője volt.

1973-ban a Magyar Tudományos Akadémia levelező, 1979-ben rendes tagjává választották, 1976-tól 1985-ig az Akadémia igazgatóságának is tagja volt. Emellett 1980-tól 1990-ig töltötte be a Veszprémi Akadémiai Bizottság elnöki tisztét, 1985-től 1990-ig az MTA X. Föld- és Bányászati Tudományok Osztálya elnőke volt, 1993-tól 1999-ig részt vett az akadémiai tudományetikai bizottság munkájában, továbbá tagja volt az MTA geokémiai, ásvány- és kőzettani tudományos bizottságának. Emellett vezető szerepet töltött be több tudományos egyesületben. Tiszteletbeli tagja volt a Francia Földrajzi Társaságnak.

Tudományos eredményei elismeréseként 1969-ben Akadémiai Díjat, 1972-ben MTESZ-díjat kapott. 1983-ban többekkel megosztva az Eocén program keretein belül elvégzett munkájuk eredményeikért Állami Díjban részesültek. 2000-ben vehette át az Arany János Közalapítvány a Tudományért Nagydíját, 2005-ben a Magyar Érdemrend középkeresztjét, 2008-ban pedig az Akadémiai Aranyérmet. Díszdoktorává avatta a Veszprémi Egyetem, továbbá a Szentpétervári Állami Műszaki Egyetem honoris causa doktora.

Mind ezek mellett megkapta Comenius Egyetem emlékérmét, a Fjodorov-emlékérmet, valamint a prágai Cseh Műszaki Egyetem Emil Votocek-emlékérmét.

Nemecz Ernő a felvidéki Losoncon született 1920. augusztus 22-én. Középiskolai tanulmányait Csehszlovákiában végezte, majd 1943-ban a budapesti Pázmány Péter Tudományegyetemen természetrajz-vegytan szakos tanári diplomát szerzett. 1942-1943-ban a Magyar Királyi József Nádor Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem gyakornoka, 1943-tól 1949-ig tanársegédje volt. 1944-ben doktori oklevelét is megszerezte. 1949-ben nevezték ki az akkor még a fővárosi műegyetem karaként működő, későbbi Veszprémi Vegyipari Egyetemre docensnek, majd 1954-ben saját katedrát kapott.

Az 1990-es nyugdíjazásáig egyetemi tanári címmel vezette az ásvány- és kristálytani tanszéken folyó munkát. 1953-1954-ben az immár önállósult egyetem dékánja, 1971-től 1980-ig rektora volt.

A földtudományok kandidátusa címet 1959-ben szerezte meg, 1968-ban pedig a földtudományok doktora lett. 1990 után professor emeritusként segítette a veszprémi tanszék munkáját.