A gleccserek közelében zajló mezőgazdasági termelés jelentős szerepet játszhat abban, hogy bizonyos dél-ázsiai jégmezők stabilak maradtak vagy még gyarapodtak is az elmúlt 25 évben, miközben a térség döntő részében a jégárak visszahúzódnak - derült ki egy új kutatásból.

A Himalája-Hindukus-Tien-san régióban, amelyet kiterjedt gleccserei miatt a Déli- és az Északi-sarkvidék után a bolygó "harmadik pólusaként" tartanak számon, az elmúlt 20 évben megkétszereződött a gleccserolvadás üteme, kivéve a Karakoram- és a Kunlun-hegységek térségében, ahol a jégmezők stabilak maradtak vagy még növekedtek is az 1990-es évek óta - olvasható a horizon-magazine.eu portálon.

Néhány szakember az érintett gleccserek felszínén örvénylő hideg szeleknek tulajdonította a jelenséget, az Utrechti Egyetem hidrológusában, Walter Immerzeelben azonban felvetődött a gondolat, hogy a gleccserek alatti síkságon zajló földművelésnek lehet köze a dologhoz. A Tarim-medence egykor sivatagos régiójából virágzó mezőgazdaság született azáltal, hogy a talajvizet használják öntözéshez.

Immerzeel és csapat modellezte a térség éghajlatát, amiből kiderült, hogy a növények által elnyelt talajvíz később kipárolog a leveleken keresztül, olyan nedves levegőt eredményezve, amely felemelkedés közben blokkolja a napsugarak egy részét, majd hó formájában lehullik a gleccserekre.

A Himalája-Hindukus-Tien-san régióból eredő olvadt víz biztosítja - legalábbis részben - 800 millió ember ivóvíz-szükségletét. A gleccserek raktározzák a vizet a csapadékos időszakban és "engedik ki magukból" a száraz évszakban.

A régió gleccsereinek nagyjából egyharmadát akár másfél métert is elérő kőhordalék borítja, amely pajzsként védi a jeget a napsugárzástól, késleltetve az olvadást, ami szükséges a rendszer hatékony működéséhez.

A szakemberek úgy vélték, hogy ezek a gleccserek a globális felmelegedéssel szemben is nagyobb védelmet fognak élvezni. Nyolc évvel ezelőtt azonban a műholdas adatokból kiderült, hogy ezek a "fedett" gleccserek ugyanolyan ütemben olvadnak, mint a "fedetlen" társaik.

Immerzeel és kollégái a helyszínen végzett vizsgálatok során kiderítették, hogy a kővel borított gleccsereket tavacskák és jégsziklák tarkítják, amelyek mélyre elvezetik a napsugarakat, olvadási "forrópontokként" működve.

A kutatók egyelőre nem tudják, hogy ezek a tavacskák miként képződnek, mekkora a jelentőségük és hogy a régió egészében előfordulnak-e. Ennek kiderítésére a szakemberek most három további, egymástól több ezer kilométerre lévő területen vizsgálódnak.