A fő cél az volt, hogy vita alakuljon ki a természetkárosító ember és a negatív folyamatokat lassítani képes modern technológiák versenyfutásáról - mondta az InfoRádió kérdésére Juhász Árpád geológus azzal kapcsolatban, hogy az új technológiák, a digitalizáció miatt átalakult világ és a fenntartható fejlődés viszonya állt az idén 9. alkalommal megrendezett Magyar Fenntarthatósági Csúcs középpontjában.
A találkozó egyik védnöke megnyitó beszédében kizárólag arra figyelmeztetett, hogy - amellett, hogy a tudománynak a fenti témában játszott szerepéről beszélnek -, senki ne feledje, hogy a Föld népessége robbanásszerűen növekszik. "Afrikában, ahol 50 éve jártam először és akkoriban félmilliárd ember lakta a kontinenst, most 1,1 milliárd főre nőtt a lakosság száma. Vagy mind Indiában, mind Kínában több mint 1,3 milliárdan élnek, vagyis sokkal több ember hasznosítja a természet adta erőforrásokat, ám ezek állandóan csökkennek - beleértve a legfontosabb elemeket, például a vizet, a levegőt és a talajt" - hangsúlyozta Juhász Árpád.
Valóban a technológia menti meg az embert?
A Földet leginkább fenyegető egyik probléma a geológus szerint a klímaváltozás, amelyet a természeti tényezők mellett jórészt az emberi tevékenység okoz. "Ám hiába volt a párizsi klímaegyezmény, amelyet egyébként mintegy 190 ország írt alá, úgy látszik, romlott a helyzet, mivel növekedett a légkörbe bocsájtott szén-dioxid mennyisége". Hozzátette: ebben legfeljebb az arányok tolódtak el:
az EU és az Egyesült Államok relatíve csökkentette az emissziót, ugyanakkor Kínában - a népesség növekedésével párhuzamosan - hihetetlen mértéket öltött a szén-dioxid-kibocsátás.
"Kína jelenleg is a nagyon jó minőségű feketekőszenét használja energiatermelésre. Ám Kína szerepe világviszonylatban annyira meghatározó, hogy
amíg ott nincs lehetőség legalább a stabilizálásra, addig remény sem sok van"
- mutatott rá Juhász Árpád.
A természet nem tud kompenzálni
Maga a természet nagyon kevés olyan visszahatásra reagál, amelyik az emberi tevékenységet tudná kompenzálni. A geológus szerint például amikor az ember elégeti a kőszenet, kőolajat, földgázt, akkor pillanatszerű gyorsasággal felszabadítja azt a szenet, amelyet a természet százmillió évek alatt megkötött. Így viszont azok a kompenzáló tényezők, amelyek az emberi beavatkozás előtt elegendőek voltak, már nem elégségesek, a drasztikus emberi beavatkozást nem tudják ellensúlyozni.
Kihúzzuk magunkat a saját hajunknál fogva?
Juhász Árpád felhívta a figyelmet az egyik előadásra, amelyik arról szólt, hogy a szén-dioxid-kibocsátás jó részét a mezőgazdaság produkálja a mélyszántással. Ennek révén ugyanis a talajrétegben lévő mikroorganizmusok és szerves vegyületek oxidálódnak és a légkörbe kerülnek. Ezzel együtt a talaj tápértéke csökken, a humusz mennyisége pedig redukálódik ezekben a rétegekben.
Ám ha a világ földművelésében megszűnne a mélyszántás, az millió tonnákban mérhető mennyiségű szén-dioxid visszafogását, talajban tartását jelentené.
Ehhez az kellene, hogy a nagy farmokon vagy a kis parasztgazdaságokban sekély mélységű, a talajnak csak a legfelső szintjét érintő mezőgazdasági technológiákat alkalmazzanak, amelyeknél a mélyszántás negatív hatású földművelési technológiáját el lehetne felejteni.
A változás reménye e témában szintén nagyon csekély Juhász Árpád szerint, gyakorlatilag a tudományos fantasztikum világába tartozik.