Soha nem látott mértékű korallfehéredés sújtja a már amúgy is legyengült ausztrál Nagy-korallzátony északi és középső harmadát - derült ki a levegőből végzett legfrissebb vizsgálatokból.

Az immár második éve pusztító korallfehéredés a zátony 1500 kilométeres szakaszát érinti. A mostani fehéredés a koralltelep középső harmadára koncentrálódik, míg a tavalyi elsősorban az északi részre összpontosult. A szakértők szerint a két esemény időbeli közelsége miatt a koralloknak nincs esélyük regenerálódni - írta a BBC News. (Részletek a pusztulás mértékéről a cikk végén.)

A queenslandi James Cook Egyetem kutatója, Terry Hughes szerint a világ kormányainak azonnal cselekedniük kell a klímaváltozás megállítása érdekében, hogy megakadályozzák a további korallfehéredést.

A szakember szerint a tavalyit is beleszámítva 1998 óta ez a negyedik tömeges korallfehéredés a területen és

bár mindig eltérő hosszúságú idő telt el a jelenségek között, de ilyen rövid időn belül még sosem került sor újabb fehéredésre.

Ráadásul a mostani fehéredés - ellentétben a tavalyival -, ráadásul a Csendes-óceán trópusi vízfelszínének felmelegedését okozó El Nino légköri jelenség közreműködése nélkül zajlik.

Példátlan károk

A szakemberek ezúttal nyolcezer kilométeren vizsgáltak át csaknem 800 korallzátonyt és az eredmények szerint az ausztrál Nagy-korallzátonynak mindössze a déli harmada maradt viszonylag érintetlen.

Az egyetem tengerbiológusa, James Kerry példátlannak nevezte a károkat. Mint fogalmazott: "azt mondanám, hogy a középső szakasz jelenleg ugyanolyan mértékű korallfehéredést szenved el, mint tavaly az északi harmad".

A szakember szerint azoknak a koralloknak, amelyeket immár második egymást követő éve sújt a fehéredés,

nincs esélyük a regenerálódásra.

A virágállatoknak ugyanis nagyjából tíz évre és a tengervíz gyors lehűlésére van szükségük ahhoz, hogy regenerálódjanak egy-egy súlyos korallfehéredés után.

• A korallfehéredés a beteg korallzátonyok jellegzetes vonása. Amikor a tengervíz túlságosan felmelegszik, a korallokban élő, azok színét adó algák kilökődnek és csak a fehéres színű mészváz marad utánuk.
• Ha a folyamat hosszan tart, a korallok elpusztulnak, ami súlyos csapást jelent az élőhelyként és táplálékként a korallokra támaszkodó halakra és rajtuk keresztül az emberekre is.
• A Nagy-korallzátony 700 kilométeres északi harmadán a virágállatok 67 százaléka elpusztult a tavalyi fehéredés során.
• A mostani fehéredés pontos kiterjedéséről csak a vízben végzett vizsgálatok után tudnak részletes adatokkal szolgálni a kutatók.