A 2007 OR10 a Naprendszer legnagyobb ismert, de névvel még nem rendelkező égitestje. A Neptunuszon túli tartományban kering, és jelenleg még a Plutónál is mintegy háromszor messzebb tartózkodik a Naptól. A mostani mérések előtt szinte semmit sem tudtak róla azonkívül, hogy nagyon vörös a felszíne. A Kepler űrtávcső K2 küldetése egyedülálló módon lehetővé tette, hogy tíz napon át megszakítás nélkül megfigyelhető legyen ez a lassan mozgó égitest - olvasható a Magyar Tudományos Akadémia honlapján.

A Kepler űrtávcső célja eredetileg más csillagok körül keringő bolygók keresése volt. A K2 misszióban továbbra is fontos szerepet kap ez a terület, de az űrtávcső immár számos egyéb, naprendszerbeli égitestre is rálát, amit a magyar kutatók ki is használtak.

"A K2 által megfigyelt nagyszámú főövi és Neptunuszon túli kis égitest lehetővé tette, hogy kifejlesszünk egy szoftvercsomagot, amellyel a lassú naprendszerbeli célpontok fényváltozásait vagyunk képesek hatékonyan mérni. Ezzel képessé váltunk arra, hogy a Kepler által észlelt leghalványabb objektumok fényességét is nagy pontossággal és példa nélküli időbeni lefedettséggel tudjuk követni" - mondta el Pál András (MTA CSFK / ELTE), az eredményeket az Astronomical Journal folyóiratban bemutató cikk vezető szerzője és a szoftver kifejlesztője.

Módszerével egyértelműen azonosítani lehetett a 2007 OR10 forgásából adódó fényváltozásokat, amely meglepően lassúnak, 45 órásnak mutatkozott. A kutatók a látható fényben mért adatok mellett az európai Herschel űrtávcső infravörös hullámhosszakon készült méréseit is felhasználták az égitest vizsgálatához. A két űrtávcsővel a törpebolygó által visszavert, illetve az általa elnyelt, majd hősugárzásként visszasugárzott napfény arányát is meg lehetett határozni.

"A látható és infravörös fényű mérések kombinálásával egyszerre tudtuk meghatározni a méretet és a fényvisszaverő képességet. Ezekből kiderült, hogy a 2007 OR10 jóval nagyobb, mint eddig gondoltuk, és valójában a harmadik legnagyobb ismert törpebolygó a Naprendszerben a Pluto és az Eris után" - mondta el Kiss Csaba (MTA CSFK), aki a Herschel Neptunuszon túli égitesteket felmérő programjában is részt vett.

A kutatók számításai alapján az égitest átmérője 1535 kilométer, ami mintegy 250 kilométerrel több az eddigi értéknél. A nagyobb méret egyben jóval sötétebb felszínt is jelent. A 2007 OR10 a napfénynek kevesebb, mint 10 százalékát veri vissza, szemben a többségre, így a Plutóra és az Erisre is jellemző 50-90 százalékkal.

A Kepler űrtávcső a meghibásodását követően éppen két évvel ezelőtt állt újra munkába, és kezdte meg új küldetését, amelyben 70-80 napig figyel meg egy-egy adott égterületet. Az elmúlt két év alatt kiderült, hogy a kényszer szülte program új magasságokba emelte az űrtávcsövet.

"A K2 felbecsülhetetlen értékké vált az asztrofizika szinte minden területén, az exobolygóktól a csillagok fizikáján át az extragalaktikus és naprendszerbeli vizsgálatokig. A Keplert más csillagok körüli bolygók felfedezésére tervezték, nem közeli, mozgó objektumok követésére, de az általunk javasolt megfigyelési módszerek segítségével a Naprendszerben is látványos eredményeket tudtunk általa elérni" - mondta Szabó Róbert (MTA CSFK), aki a kis égitestek mellett elsősorban változócsillagokat kutat a Keplerrel.

A magyar kutatók cikke szabadon elérhető formában pedig ezen a címen - http://arxiv.org/abs/1603.03090 - olvasható.