A múzeum, amely 6500 négyzetméteren terül el, digitális és multimédiás eszközök felhasználásával bemutatja a sziklarajzok rekonstruált történetét, valamint az úgynevezett "örökségvédelmi erőfeszítéseket", amelyek között szerepel például az ezerkarú Csiensou Kuanjin bódhiszattva szobrának helyreállítása.

A Déli Szung-dinasztia (1127-1276) idején, vagyis körülbelül 800 éve alkotott mű helyreállítása 7 éven át tartott, az idén végeztek vele. Az évszázadok során színei megfakultak, a helyenként borításként használt aranyfólia lepergett róla, repedések keletkeztek rajta, 2007-ben egyik ujjának egy darabja is levált.

Tacuban, illetve környékén az első alkotások 647-ben születtek a hegyoldali sziklákon, majd intenzíven a 11. és a 13. század közepe között a Nan-hegy oldalában kitűnő technikával szebbnél szebb szobrok tízezrei készültek. A szakértők fontosnak tartják, hogy e helyen a buddhizmus, a taoizmus és a konfucianizmus képviselőit egyaránt megjelenítették.

Összesen több mint 50 ezer különálló sziklafaragás maradt fenn a környező barlangokban. 1999-ben az ENSZ Nevelésügyi, Tudományos és Kulturális Szervezete, az UNESCO felvette őket a világörökségi listájára.