A Messenger csupán a második űrszonda, amely eljutott a Naprendszer legbelső bolygójának közelébe. Az első az ugyancsak amerikai Mariner-10 volt, amely az 1970-es évek közepén háromszor közelítette meg a Merkúrt, ám felszínének alig harmadát tudta megfigyelni.

Az űrszondát 2004. augusztus 3-án indították útnak, azóta több mint 7,9 milliárd kilométert tett meg, s útja során 15-ször repült el a Nap mellett. A Messenger hatszor hajtott végre úgynevezett gravitációs hintamanővert - egyszer a Föld, kétszer a Vénusz, s háromszor a Merkúr mellett, míg 2011. március 18-án a bolygó körüli pályára állt.

A műhold kutatási programját eredetileg egy földi évre tervezték, a küldetés végül négy évig tartott, amelynek során az űreszköz fantasztikus tudományos programot hajtott végre. Több mint 250 ezer felvételt készített, s a Messengernek köszönhetően elkészült a Merkúr eddigi legpontosabb térképe. 2012-ben bebizonyosodott, hogy a bolygó pólusvidékein, a kráterekben bőséggel található vízjég és széntartalmú szerves anyagok, amelyeket a távoli múltban becsapódó aszteroidák és üstökösök hozhattak az égitestre.

A John Hopkins Egyetemen működő irányítóközpontban elvégezték a hat betervezett pályakorrekciós manőver közül az utolsót, növelve az űrszonda pályamagasságát és némiképp elhalasztva ezzel a Messenger elkerülhetetlen végét. A két héttel korábban elvégzett műveletnek köszönhetően az űrszonda minimális felszín feletti magasságát 6,5 kilométerről 13,3 kilométerre növelték, ám azóta a műhold folyamatosan ereszkedett. A legutolsó módosítással viszont elérték, hogy 18,2 kilométerre távolodjon el a Merkúr felszínétől - olvasható a NASA, valamint a John Hopkins Egyetem honlapján.

"Egyetlen űreszközt sem navigáltak még ily alacsonyan a felszín felett. A művelet kockázatos volt, de megérte a rizikót, hiszen bizonyos megfigyeléseket csak ilyen kis magasságban lehet elvégezni" - hangsúlyozta Bobby Williams, az űrszonda navigálását végző KinetX csoport vezetője.

Az utolsó manőverrel elfogyott a hélium maradéka. A nemesgáz eredetileg a hajtóanyag összenyomására szolgált, amikor azonban az utóbbit felhasználták, üzemanyaggá "lépett elő".

A Messenger április 30-án, óránkénti több mint 14 ezer kilométeres sebességgel csapódik be a Merkúrba, az ütközés nyomán 16 méter átmérőjű kráter keletkezik az égitestnek a Földtől átellenes oldalán.