"Ez a jelentés a cselekvésnek azzal a részével foglalkozik, hogyan tudnánk alkalmazkodni a várható változásokhoz - mondta Mika János. Az éghajlatkutató hozzátette: "a cselekvés másik feladata: lelassítani, megállítani a melegedést, elérni, hogy az ne legyen nagyon mértékű."

Mint az egri Eszterházy Károly Főiskola tanára elmondta: "az alkalmazkodáshoz tíz-húsz esztendő elég szokott lenni, a kibocsátás mérsékléséhez hosszabb idő kell." Hozzátette: "ennyivel hamarabb tudnunk kellene, hogyan fog alakul és azt is, hogyan tudjuk az éghajlat változását fékezni."

Most arról szól ez a jelentés, hogy milyen hatásai vannak az éghajlatváltozásnak, és milyen alkalmazkodási lehetőségek vannak - hangsúlyozta az éghajlatkutató. Mint mondta: ez alatt azt értjük, hogy csökkenteni kell a káros hatásokat, és kihasználni az esetleges előnyeit, ha vannak - például a nagyon hideg éghajlatra hozott enyhülést -. "Ez jelentős feladat, főképp azért, mert szerte a világon más-más hatások jelentkeznek" - hangsúlyozta Mika János.

Kiemelte: "a Kárpát-medencében például a globálisan néhány fokot elérő melegedésnek jelentős vízhozzáférési csökkenés lehet a következménye." Hozzátette: "a termesztett növénytakarónak kevésbé lesz elérhető a víz, szárazabbá válik az éghajlatunk, főképpen a nyári időszakban."

Mint az éghajlatkutató elmondta: "furcsa módon jelentkezik a csapadék eloszlása ebben a térségben és sok mérsékelt övi területeken: összességében kevesebb csapadék lesz, de azokon a napokon, amikor esik az eső, jóval több csapadék hullik, mint korábban." "Jóval hosszabb a száraz periódusok ideje, a csapadékos időjárások erőteljesebbek, intenzívebbek lesznek, és könnyebben kicsúszik egy-egy nagy csapadék" - foglalta össze Mika János.

Hozzátette: "ez hegyen és dombvidéken a legveszélyesebb, mert rövid idő, akár néhány óra alatt óriási mennyiségű víz gyűlhet össze, ezt a jelenséget hívjuk villámárvíznek." Mint mondta: "ennek a gyakorisága megnövekedni látszik az adatok és a számítási modellek szerint is."

Az éghajlatkutató ismertette: "a jelentés utal arra is, hogy ezek a változások még kritikusabbak az ember számára, mert számos, az éghajlat problémáján kívüli bajai is vannak általában, a szegénységgel, az alultápláltsággal például." Hozzátette: "az ilyen területeken, ahol az emberek az éghajlattól függetlenül is szenvednek, hiányt legalábbis, még erőteljesebbek ezek a hatások."

Mika János hangsúlyozta: "benne vagyunk a klímaváltozás folyamatában." Mint mondta: "a jelentésben szereplő 3-4 fokos melegedés a legkedvezőtlenebb változat."

Kiemelte: "az, hogy milyen mértékű az éghajlat változása, attól függ, milyen ütemben bocsátjuk ki az üvegházhatású gázokat, a szén-dioxidot, a metánt, a nevetőgáz, avagy kéjgáz néven ismert két nitrogén egy oxigén alkotta dinitrogénoxidot." "Ha gyorsan, ahogyan ma is tesszük, akkor gyorsabb a változás" - tette hozzá Mika János.

Az egri Eszterházy Károly Főiskola tanára figyelmeztetett: "valahol a háromfokos melegedés tájékán van egy küszöb, amit nem szabadna átlépnie az emberiségnek, mert ha nem veszi elejét a melegedésnek, akkor ennek nem visszafordítható következményei is lehetnek."

Példáként említette a nyugat-antarktiszi jégtömb leválását, "ami most a kontinentális talapzattal a víz szintje alatt találkozik, ha ez onnan elolvad, akkor besodródik az északabbi területekre." Hozzátette: ha teljesen megolvad, az borzasztóan nagy, öt méternyi tengerszint emelkedést okoz. "A világ népességének fele tengerparti országokban él, ilyen mértékű tengerszint emelkedés elviselhetetlen lenne számukra" - mondta Mika János.

"Már a 2000-es évek elején az Új-Zélanddal szomszédos szigetvilágból költöztek át emberek, mert nem tudták tovább elviselni, hogy a víz szintje egyre emelkedett. Bizonyítottan csaknem húsz centi az eddigi tengerszint emelkedés és jóval nagyobb mértéktől tartunk, ha zabolátlanul melegszik tovább az éghajlatunk - hangsúlyozta az éghajlatkutató."

Mika János elmondta: "a jelentés áprilisban várható harmadik kötete arról fog szólni, hogy miket lehet tenni, ismerteti majd, melyek azok a lépések, amelyek a leggazdaságosabban segítik elő, hogy a legnagyobb mértékű helyi változásoknak elejét vegyük, vagy legalábbis alkalmazkodjunk hozzá."

"Az alkalmazkodás nem szimpatikus szó, nem szeretünk alkalmazkodni, de valójában arról van szó, ha szárazabbá válik az éghajlat, akkor érdemes szárazságot tűrő növényeket termeszteni, azokat kinemesíteni" - magyarázta az éghajlatkutató.

Hozzátette: ha nincs elég víztartalék a Kárpát-medencében, akkor meg kell próbálni olyan építményeket létrehozni, amelyek felfogják, a vizet, amikor van, majd hozzáférhetővé teszik, amikor nincs.

"Okosan, megfelelő méretben, a sokoldalú környezeti hatásokat figyelembe véve elő lehet ezeket készíteni - fogalmazott Mika János. Hozzátette: "szerencsére az alkalmazkodási lépések túlnyomó része tíz-húsz év alatt megépíthető, és ilyen távlatban előre azért szoktunk látni."