Az Amazonas-medencéjének szén-dioxid-egyensúlya élet-halál kérdése: az élő fák növekedésük közben magukba szívják a szén-dioxidot a levegőből, az elhaltak, ahogyan lebomlanak, visszaengedik az üvegházhatású gázt a levegőbe. A Nature Communications folyóiratban közzétett tanulmány az első, amely megmérte a természetes folyamatok okozta faelhalást az Amazonas-medencéjében, még a legtávolabbi térségekben is, ahol még soha nem gyűjtöttek földfelszíni adatokat.

Fernando Espiríto-Santo, a NASA Pasadenában lévő bolygókutató laboratóriumának szakembere, a tanulmány vezető szerzője új technikákat fejlesztetett ki a műholdas és más adatok elemzésére. Ezáltal megállapította, hogy az elhalt fák a térségben évente körülbelül 1,9 milliárd tonna szén-dioxidot bocsátanak ki a légkörbe. A szakemberek az erdők növekedéséről összegyűjtött adatokat és különböző modelleket használtak fel ahhoz, hogy összehasonlítsák a fenti adatot a térség fáinak szén-dioxid elnyelésével. Minden egyes számításnál az élő fák szén-dioxid elnyelése túlszárnyalta az elhaltak szén-dioxid-kibocsátását, jelezve, hogy a szén-dioxid-elnyelés az uralkodó jellemző az Amazonas esőerdőire.

Mindeddig a tudósok csak megbecsülték az Amazonas szén-dioxid egyensúlyát kicsiny földdarabokon végzett korlátozott méretű megfigyelések alapján. Ezeken a földdarabokon is az elnyelés volt a meghatározó, de a tudományos közösségben élénk vita folyt arról, mennyire képezik le ezek a földterületek az egész térség természeti folyamatait.