Detrekői Ákos kutatási területe a geodéziai és a fotogrammetriai mérések, illetve a térinformatika volt. 1963-ban szerzett kitüntetéses mérnökdiplomát az Építőipari és Közlekedési Műszaki Egyetem Mérnöki Karán (ma a BME része).

A műszaki tudományok kandidátusa 1971-ben lett, 1978-ban pedig megvédte akadémiai doktori értekezését. 1990-ben a Magyar Tudományos Akadémia levelező, 1995-ben pedig rendes tagjává választották.

1967-ben a BME adjunktusi, 1972-ben egyetemi docensi kinevezését vehette át, 1977-ben a fotogrammetria tanszék vezetésével bízták meg, majd 1980-ban nevezték ki egyetemi tanárnak. 1986-ban megválasztották a BME Építőmérnöki Karának dékánjává, tisztségét 1990-ig töltötte be. 1997-től hét éven át volt a BME rektora, 2003-2004-ben a Magyar Rektori Konferencia elnöke, 2009-ben professor emeritusi címet kapott.

1993-ban a Bajor Tudományos Akadémia Geodéziai Tudományos Bizottsága, 2004-ben az Európai Tudományos Akadémia felvette tagjai sorába.

Több mint százhetven tudományos publikáció szerzője vagy társszerzője, ebből négy jelent meg könyv formájában, illetve kilenc könyvfejezetben.

Detrekői Ákos munkásságát több díjjal is elismerték - Fasching Antal-emlékéremmel 1988-ban, Lázár Deák-emlékéremmel 1992-ben, Szent-Györgyi Albert-díjjal 1996-ban tüntették ki. Szintén 1996-ban vehette át a Humboldt-emlékérmet, 2000-ben Pázmány Péter-díjjal, 2006-ban Széchenyi-díjjal, 2007-ben von Precht-éremmel ismerték el.