A botanikus Vouillamoz és Patrick McGovern molekuláris biológus tíz éve eredt a bor eredetének nyomába a házi és vadszőlőfajták DNS-esének tanulmányozásával.

"Először az általam közel-keletinek nevezett - anatóliai, örmény és grúz - szőlőmintákat kezdtük el gyűjteni, hogy meghatározzuk, melyik vidék vadszőlője van genetikai szempontból a legközelebb a most termesztett szőlőfajtákhoz" - mondta el a botanikus.

"Kiderült, hogy Anatóliáé" - tette hozzá a svájci tudós, aki úgy véli, minden valószínűség szerint itt háziasították legelőször a szőlőt.

Az elméletet Patrick McGovern munkája is alátámasztja. A pennsylvaniai egyetem múzeumának laboratóriumában az ókori hajókban talált folyadékok üledékét elemezve a molekuláris biológus is arra a következtetésre jutott, hogy a mai nagy borfajták anatóliai eredetre vezethetők vissza.

Az amerikai tudós, aki több régi borokról írt könyv szerzője, egy eredeti vegyészeti eljárást alkalmazott, Ennek segítségével sikerült cserépmaradványokon is felfedeznie parányi borkősavat, amelynek egyetlen Közép-Keleten ismert forrása a szőlő lehet.

Még ha Grúzia, Örményország és Irán is szerepet játszott a bor születésében, a kutatás elsődleges eredményei arra engednek következtetni, hogy a mai Törökország délkeleti részében termesztették az első Vitis Vinifera (bortermő szőlő) fürtöket, körülbelül időszámításunk előtt és 8500 és 5000 között.

A két kutatónak DNS-szekvenálással sikerült rekonstruálnia több száz jelenlegi szőlőfajta családfáját. Valamennyi a mai Irán, Irak és a Nílus völgye között elterülő, a mezőgazdaság bölcsőjének tartott anatóliai "termékeny félholdon" termő tizenhárom vad szőlőfajból eredeztethető.

A tudósok példaként a Gouais blanc (német nevén Heunisch weiss) nevű, Vouillamoz által a szőlő Casanovájának is becézett ősi szőlőfajtát említik, amely legalább 80 európai szőlőfajta, közöttük a Chardonnay, a Gamay és a rajnai rizling őse.