A Massachusetts Műszaki Intézet (MIT) munkatársai olyan kamera elvét tesztelték, amely egy femtoszekundumos lézerrel ultrarövid fényimpulzusokat bocsát ki. Ezek a tárgyakról többszörösen visszaverődnek, és kis részük egy fotodiódán át visszajut a kamerába. Az pedig összetett számítógépes algoritmusok segítségével megpróbálja pixelenként rekonstruálni a sarkon túli tárgyakat is - írja a Der Standard című osztrák lap internetes kiadása.

A kutatásban résztvevő Ahmed Kirmani egy helyiségbe nyíló ajtó példáján magyarázza el a folyamatot. A kamerából kiinduló fényimpulzusok lepattannak a nyitott ajtóról, egy részük visszajut a kamerába, egy másik részük a terembe jut, ahol az ott lévő embert is érik. E részecskék egy töredéke ismét eléri az ajtót, ahonnét ismét csak egy részük visszajut a kamerába, ahol egy számítógép kiértékeli őket.

A szakértők szkeptikusak a megvalósítást illetően. Elméletileg nagyon érdekes az elv, de a gyakorlatban még megoldásra vár néhány nem elhanyagolható probléma - véli Andreas Voss, a Stuttgarti Egyetem (Németország) lézeroptikusa. Többek közt nagyteljesítményű ultrarövid pulzusú lézerre van szükség, amely jelenleg még kihívás a hordozható készülékek számára.

Az elképzelés ezen kívül olyan rendkívül nagyteljesítményű, időfelbontású kamerát igényelne, amely még jelenleg nem is létezik. A legnagyobb akadály azonban Voss szerint a visszajövő jelek kiértékelése. A beérkező adatáradatból részletes képek rekonstrukciójához rendkívül számítási teljesítmény szükségeltetne.

Az elkövetkező évtizedekben még előreláthatóan nem lehet így bekukkantani minden házba. Az azonban elképzelhető, hogy egy ilyen készülékkel egy napon meg lehet majd állapítani, hogy egy helyiségben tartózkodik-e valaki, vagy sem. A MIT kutatói a katonai alkalmazáson kívül a mesterséges látásban vagy épületek beomlását követően túlélők keresésében látják találmányuk felhasználhatóságát.