Az ilyen összevetésekben persze nincs biztos kapaszkodó, ráadásul a nosztalgia többnyire a régieket segíti. A legtöbb fizikai mutatót összehasonlítva viszont a maiak „nyernének”. Az összevetés egyetlen módja – talán – annak összemérése, hogy az adott játékos milyen helyet foglal el a maga korában a világfutballban.
A két kapus egyaránt világklasszis jelzőt érdemel, Sepp Maier és Manuel Neuer is világbajnok, előbbi (is) kora legjobbjai közé tartozott, de mi inkább a Bundesliga-történet legtöbb nullagólos meccsét maga mögött tudó Neuerre szavazunk.
Az 1974-es védőnégyesből (Johnny Hansen, Franz Beckenbauer, „Katsche” Schwarzenbeck, Paul Breitner) a „Császár” és Paul Breitner helye vitathatatlan, megelőzik Jerome Boatenget és a vitathatatlanul tehetséges, de még pályafutása elején járó Alphonso Daviest. Ugyanakkor a francia világbajnok Benjamin Pavard a dán Johnny Hansen elé tesszük, és szoros versenyben bár, de David Alabát is megelőzi Beckenbauer „szárnysegédje”, a kiváló emberfogó, Hans-Georg Schwarzenbeck.
A középpályások közül Rainer Zobel lemarad Joshua Kimmich ellenében, Leon Goretzka ellenben veszít Jupp Kapellmann-nal szemben.
Franz „Bulle” Roth a korszak egyik legfontosabb játékosa volt a Bayernnél a Maier-Beckenbauer-Müller tengely tagjain kívül, de Thomas Müller megelőzi.
Annak idején a támadósorban a „Nemzet Bombázója” mellett két szélső játszott, Uli Hoeness és a svéd Conny Torstensson. Előbbi „megveri” Serge Gnabryt, utóbbi viszont kikap a fontos gólokat szerző utódtól, Kingsley Comantól.
Ez idáig öt-öt, a középcsatárnak kellene döntenie. De hát Gerd Müller és Robert Lewandowski közül nagy igazságtalanság lenne bárkit is „eldobni”…
