Talán túl szigorú volt a világ a brazilokkal. Az ötszörös világbajnok ugyan nem remekelt a kolumbiaiak ellen egy teljes mérkőzésen át, de mégis csak az egyetlen negyeddöntős maradt, aki két gólt is tudott szerezni ebben a szakaszban.

Meglepetés, hogy szombaton egyik csapat sem csatlakozott az aranyzöldekhez. Pedig az argentinok jól kezdtek a belgák ellen, Gonzalo Higuaín a nyolcadik percben remek kapáslövéssel juttatta vezetéshez a csapatát. Higuaín ezt megelőzően hat mérkőzésen nem tudott gólt szerezni az Albicéleste mezében, a nemzeti tizenegyben korábban még nem volt ilyen hosszú gólcsendje.

Ahogyan arra számítani lehetett, az argentin vezetés alapvetően meghatározta a játék későbbi menetét. A dél-amerikaiak korábban sem kockáztattak sokat, ezután pedig főleg nem tették.
Ám a belgák nem tudták a például az amerikaiak ellen mutatott energikus, fiatalos, lendületes játékukat mutatni, talán néhány kulcsjátékosuk (elsősorban Eden Hazard-ról és Kevin de Bruynéről gondoltuk ezt) el is fáradt a torna e késői szakaszára. Korábban a most kezdő Origi, vagy a később csereként bevetet Lukaku kihasználta a gyorsaságát, robbanékonyságát, az argentinok ellenben visszahúzódtak, nem nagyon jutott terület a belga támadóknak.

Az argentinok még azt is átvészelték, hogy Ángel Di María megsérült és cserét kért. (Mint utóbb kiderült, valószínűleg már nem is játszhat a tornán.) Benne az Albicéleste a legagilisabb játékosát veszítette el. Talán ezzel is volt magyarázható, hogy mindkét kapura mindössze egy lövés ment az első 45 percben, ehhez képest jó arány, hogy a feléből gól született, még ha a belgák ennek nem is örültek.

A második félidő nem hozott változást, ha csak arra nem gondolunk, hogy Gonzalo Higuaín óriási "kötényt" osztott ki Vincent Kompanynak, majd Courtois-val szemben állva lőtt, a labdája a lécről pattant ki. Ha berúgja, már akkor "véget ért" volna a mérkőzés. Így maradt a természetes izgalom az utolsó negyedórára, de hamar nyilvánvalóvá vált, hogy a belga gárdában nincs elegendő erő nemhogy a fordításhoz, de még az egyenlítéshez sem.

Az utolsó pillanatokban Messi (aki 91. alkalommal játszott az argentin válogatottban, s ezzel befogta Diego Armando Maradonát) kilépett, Courtois bravúrral védett.

Az argentin válogatott sorozatban ötödik mérkőzését is megnyerte, története során ötödször jutott be világbajnoki elődöntőbe (vagy döntőbe, ugyanis az 1978-as, hazai rendezésű tornáján nem rendeztek elődöntőt). Nem meglepően többnyire az amerikai kontinensen - az előző négynek Uruguay, Argentína, Mexikó és "kakukktojásként" Olaszország volt a helyszíne. A fentiekből következően az 1990-es világbajnoki ezüstérem óta először játszhat a fináléért az Albiceleste, amely története során másodszor nyert egy világbajnoki tornán belül sorozatban öt mérkőzést. (1986-ban a 3. csoportmérkőzést, majd négy találkozót a kieséses szakaszban.)

Fogalmazzunk úgy: az argentin válogatott Brazíliában kis lépésekkel halad előre, minden eddigi győzelme egygólos volt. A BBC statisztikája szerint a mostani mérkőzés mindössze három kapura tartó lövése negatív rekord a minden idők leggyengébb világbajnokságának tartott 1990-es Mondiale óta az egyenes kieséses szakaszban. A nap második mérkőzésén az egyénileg lényegesen jobb játékosokból álló Oranje 120 percen keresztül nem tudta feltörni a Costa Rica-iak védelmét. A közép-amerikaiak nagyon fegyelmezetten futballoztak, de az első perctől kezdve csak az lebegett a szemük előtt, hogy kihúzzák a 120 percet. Más kérdés, hogy miközben a hollandoknak volt vagy nyolc biztos (és kihagyott) helyzete, a 119. percben Urena megnyerhette volna a mérkőzést a csapata számára - de lábon lőtte Cilessen kapust.

Mindezt azért azzal a megkötéssel emlegetjük, hogy hangsúlyozzuk, Sneijder két óriási kapufát is lőtt, Keylon Navas pedig ismét nagyszerűen védett. Robben gyorsaságát ezúttal nem tudták kihasználni a társak, akik közül elsősorban Van Persie játszott mélyen a tudása alatt.

A Costa Rica-i kapus - aki minden kétséget kizáróan jobbnál jobb ajánlatok között válogathat a következő napokban - 23 lövést kapott a kapujára a torna alatt, s csak kettőből lett gól. Abból is az egyik egy tizenegyes volt. Jorge Luis Pinto azt mondta a mérkőzés után: "Costa Rica nem egy nagy futballnemzet, de megtette, amit tudott. Büszkén utazhat haza a csapat, veretlen maradt a tornán."

Louis van Gaal, a hollandok szövetségi kapitánya a 121. percben, szinte a hosszabbítás utolsó pillanataiban becserélte Cillesen helyére Tim Krult, aki - állítólag - a közös együttlét eddigi hét hetében leginkább a tizenegyesek hárítását gyakorolta. Bevált: kivédett kettőt, a mérkőzés 120 perce alapján a győzelemért (a továbbjutásért) többet tevő holland csapat jutott az elődöntőbe, s játszik majd szerdán az argentinokkal.