A fővárosi Szent István-bazilikában tartott búcsúztatáson egy szál virággal rótta le kegyeletét - többek között - Orbán Viktor miniszterelnök.

A búcsúztatáson beszédet mondott Buzánszky Jenő, az Aranycsapat egyetlen még élő tagja, a Magyar Labdarúgó Szövetség (MLSZ) képviseletében Berzi Sándor alelnök, a Magyar Olimpiai Bizottság (MOB) nevében Borkai Zsolt elnök, valamint Balog Zoltán emberierőforrás-miniszter.

"A Földön egy csillaggal kevesebb, az égben eggyel több" - méltatta jó barátját Buzánszky Jenő, aki kiemelte, a hálóőr egész életét a futballnak szentelte.

Borkai Zsolt többek között Grosics Gyula emberszeretetét emelte ki, és azt, hogy "életre szóló élményeket kaptunk tőle", a kapus példát mutatott a mai fiataloknak. A MOB vezetője egyúttal tolmácsolta Thomas Bach, a Nemzetközi Olimpiai Bizottság elnöke neki címzett levelét, amelyben a német sportdiplomata részvétnyilvánításában minden idők egyik legnagyobb kapusának nevezte Grosicsot.

"A hétköznapokon is bajnok maradt" - jelentette ki Balog Zoltán, aki úgy fogalmazott: "Eddig ő szolgálta a hazát, most rajtunk a sor, hogy méltóképpen megőrizzük a nevét".

A ceremónia zárásaként Kiss-Rigó László megyés püspök vezette a temetési szertartást, amely után szűk családi körben, a Szent István-bazilika altemplomában helyezték végső nyugalomra Grosics Gyulát.

A Fekete Párducnak becézett kapus emlékének tisztelegve déltől több százan rótták le kegyeletüket a koporsónál, a bazilika előtt az érdeklődők óriáskivetítőn is nyomon követhették a szertartást. Több volt válogatott futballista, politikus és közéleti személyiség vett végső búcsút Grosicstól, így többek között Göröcs János, Nyilasi Tibor, Mészöly Kálmán, Simicskó István sportért felelős államtitkár, illetve Demjén Ferenc énekes.

Grosics Gyula emlékére kedden gyászmisét tartanak a Szent István-bazilikában.

Grosics Gyula, a Nemzet Sportolója Dorogon kezdte pályafutását, majd a MATEOSZ, Bp. Honvéd és a Tatabánya csapataiban szerepelt. A magyar válogatott kapuját 86 alkalommal őrizte, 1954-ben világbajnoki ezüstérmet nyert, 1952-ben Helsinkiben pedig olimpia bajnoki címet szerzett. Õ védte a válogatott kapuját az angolok elleni legendás 6-3-as londoni győzelem alkalmával.