Az Alzheimer-kórban szenvedett sportember 88 évesen vesztette életét.

Rio de Janeiróban született 1925. május 16-án. Katonai pályára készült, 1948-ig ezért csak egy kis amatőrcsapatban, a Flecheirasban futballozott, méghozzá csatárt játszva. Az egykori repülőtiszt-jelölt 23 évesen lett profi labdarúgó, mégpedig akkori parancsnoka, Onório tábornok biztatására. Még abban az esztendőben megnyerte a fekete-fehérekkel Rio állam bajnokságát, sőt egy évvel később már meghívták a válogatottba is.

Tizenhat éves pályafutása során 718 hivatalos mérkőzésen játszott a Botafogóban, 11 gólt szerzett. Négyszer (1948, 1957, 1961, 1962), lett állami bajnok, kétszer (1962, 1964) pedig a Rio-São Paulo-torna győztese. A válogatottban 1949 és 1962 között 75 hivatalos mérkőzésen három gólt szerzett. (Szerepelt tíz nem hivatalos találkozón is.) Benevezték az 1950-es világbajnokságra, de nem lépett pályára.

Játszott viszont 1954-ben (negyeddöntős, a magyarok ellen kiállították), valamint 1958-ban és 1962 (mindkettőn aranyérmes). Gilmar, Didi és Zagallo társaságában egyike annak a négy futballistának, akik a két megnyert tornán mind a 12 találkozót végigjátszották. A Copa América győztese 1949-ben, ezüstérmes 1953-ban, 1957-ben és 1959-ben. A Pánamerikai Játékok győztese 1952-ben.