Az argentinok 90 percen keresztül csak szenvedtek a magaslaton, pedig Mascherano, Messi, Jeinze, Zanetti és Tévez is pályán volt. A bolíviaiak abszolút kihasználták a számukra kedvező körülményeket, s már az első félidőben eldöntötték a mérkőzést, négy gólt lőve.

A találkozó legjobbja a mesterhármast szerző Joaquin Botero volt, aki jó játékos (2002-ben a világ gólkirálya lett, miután közel ötven gólt lőtt a Bolivar színeiben a hazai bajnokságban), de nem ennyire. A mérkőzés után szinte biztosan ismét fellángol majd a vita arról, mekkora előnyt jelent a hazaiaknak a La Paz-i Hernando Siles Stadion.

A FIFA, a brazilok kezdeményezésére, 2007-ben úgy rendelkezett, hogy a játékosok egészsége védelmében tilos hivatalos nemzetközi mérkőzéseket rendezni a tengerszint felett 2500 méternél magasabban fekvő pályákon. A La Paz-i stadion, 3637 méterrel van a tengerszint felett, értelemszerűen vonatkozott arra is a tiltás. Ám a bolíviaiak tiltakozására később a világszervezet visszakozott, hosszas vita után engedélyezte, hogy az Hernando Siles Stadionban rendezzenek világbajnoki selejtezőket.

Érdekes, hogy a mostani argentin szövetségi kapitánynak, Diego Armando Maradonának is része van abban, hogy végül a bolíviaiak megnyerték a FIFA-val vívott harcot. Tavaly játszott azon a futballmeccsen, amelyet a stadionban korábbi argentin sztárok és a bolíviai öregfiúk vívtak. Maradona akkor azt mondta a kampányban, hogy ha ő 47 évesen tud egy órát játszani ilyen körülmények között is, a fiatal profik is megtehetik. Akkor egyébként az ellenfél csapatát Evo Morales, Bolívia baloldali államelnöke, Maradona személyes barátja vezette.