A Kékek egyik legpengésebb labdarúgója, Joseph John Cole London egyik belső kerületében született 1981. november 8-án. Édesapja elhagyta a családot, amikor a kis Joe pár hónapos volt, és később sem találkozott vele. Felvette nevelőapja nevét, a Cole-t az eredeti családnév, a Rooks helyett. Chelsea-drukker családban nőtt fel, így gyakran megfordult a Stamford Bridge-en. Gyerekként Kerry Dixont és Dennis Wise-t csodálta.

Islington és Camden iskolai csapataiban futballozott, és tehetsége már ekkor kitűnt, így sorban álltak a kérők: a Tottenham, az Arsenal és a Manchester United is hívta. Cole 14 évesen mégis a West Ham United akadémiáját választotta, mert tetszett neki a londoni alakulatnál uralkodó hangulat. A korosztályos válogatottakban rendszeresen szerepelt, egy spanyolok elleni találkozón az angol ifjúsági csapat nyolc góljából hetet ő szerzett. Sir Alex Ferguson nem adta fel a csábítást, a Manchester United menedzsere 10 millió fontot ajánlott a szupertehetséges tiniért, amikor 16 éves volt, de a Kalapácsosok nem engedték el.

1998 őszén aláírta első profi szerződését a WHU-nál, majd 1999. január 2-án a Swansea City elleni FA-kupa derbin debütált csereként, nyolc nappal később pedig a bajnokságban is felhúzta a bordó-kékek mezét - éppen a MU ellen, és bemutatkozása alkalmából gólpasszal szolgálta ki Frank Lampardot.

Az idény végén még győzelemre vezette a WHU-t az ifjúsági FA-kupában (Michael Carrick oldalán), de ekkor már inkább a felnőttkerethez tartozott a szorgos és remekül cselező középpályás. Már ekkoriban Paul Gascoigne-hoz hasonlította a brit közvélemény és a szakma is, apró termete, kivételes technikai tudása és kreativitása miatt.

1999 nyarától állandó kezdővé vélt Harry Redknapp együttesében, ahol olyan spílerekkel szerepelt együtt, mint későbbi Chelsea-s csapattársa, Frank Lampard, Trevor Sinclair, Paolo Di Canio és Stuart Pearce, akit példaképének tart, és életrajzi könyve, a Psycho a kedvenc olvasmánya. Első gólját 1999 októberében szerezte a Ligakupában a Birmingham ellen. Az utánpótlás-válogatottban is vezéregyéniség volt: nyolc mérkőzésen két gólt szerzett.

2000 tavaszán megszakadt a felfelé ívelő pályafutás: a Derby játékosa, Rory Delap kemény belépője miatt eltörött a lába. Hónapokkal később újult erővel tért vissza, góljai hozzájárultak ahhoz, hogy a Kalapácsosok elkerülték a kiesést. Az irányító teljesítményére Sven-Göran Eriksson angol szövetségi kapitány is felfigyelt, így 19 évesen, 2001 májusában pályára léphetett a Háromoroszlánosok mezében. Az angol válogatott svéd trénere a 2002-es vb-keretbe is jelölte Cole-t Lampard sérülése után, ám a távol-keleti tornán csak egyszer vetette be.

A 2002-2003-as idényben kikerült a válogatottból, míg a meggyengült és financiális problémákkal küzdő West Hammel búcsúzott az élvonaltól. Legkevésbé Cole-on múlt a bentmaradás: 35 meccsen négy gólt szerzett, az idény legjobbjának választottak a klubnál, és 21 éves korától kezdve csapatkapitánya is volt az együttesnek.

Nem követte nevelőgárdáját, mivel úgy érezte, a válogatottság miatt fontos, hogy a kapitány szeme előtt legyen - lehetőleg egy topcsapatban. A MU újra csábította, de a Chelsea is akcióba lépett, és 6,6 millió fontért megszerezte a középpályást.

Új mestere, Claudio Ranieri az olasz csillag, Gianfranco Zola utódját látta benne. "Zola távoztával szükségem lesz egy cselezni jól tudó játékosra, s Joe képes erre. Kiváló az egy az egy elleni helyzetekben. Okos futballista, a passzolásban és a gólszerzésben is remek." - mondta róla.

Az olasz edző mégsem adott Cole-nak sok lehetőséget, legszívesebben kölcsönadta volna a szintén Roman Abramovics érdekeltségébe tartozó CSZKA Moszkvának, de a játékos hallani sem akart erről. A szélső posztján Grönkjaer, Duff és Zenden is előtte járt, középről pedig Lampard kiszoríthatatlan volt, ráadásul a télen érkezett Parker szintén több lehetőséget kapott. Cole első évében ötven találkozón szerepelt, de csak ezek felén kezdett. A Kékeknél a Ligakupában a Notts County ellen volt eredményes először, bajnokin pedig a Newcastle hálóját vette be áprilisban. Felröppent a hír, hogy a londoniak megválnának tőle, de a 2004 nyarán érkezett José Mourinho kijelentette, nem engedi el a jobb- és baloldalon ugyanolyan hasznosan teljesítő szélsőt. A portugál nagyra tartotta technikai tudását és játékstílusát, de nehezményezte, hogy a védekezésből nem veszi ki eléggé a részét, és a befejezéseknél sem pontos. 2005 januárjában, éppen egy gólja után mondta róla edzője, hogy két arca van: "Az egyiket, a technikai képességeit szeretem, de a másikat, a csekély lelkesedését és a védekezési hiányosságait nem." Mint később kiderült, Joe-ban ekkoriban felvetődött a távozás gondolata, míg Mourinho szerint kritikái nagyobb erőbedobásra sarkallták a futballistát.

A sérülések miatt stabil kezdő lett, és mindkét említett területen hatalmasat fejlődött. Nem csak fontos, hanem látványos gólokat is szerzett: mind a két Liverpool elleni derbin Joe lőtte a győztes találatot, a Norwich City elleni gólját (a földről felugorva csapott be két védőt és lőtte ki a felsősarkot) az idény tíz legszebbje közé választották.

Tavaszra csúcsformába lendült, és a korábbi cserejátékos kihagyhatatlan kulcsembere lett a bajnokcsapatnak. Tíz góllal zárta élete legjobb szezonját, ami után a válogatottba is visszakerült, és a vb-selejtezőkön rendszeresen szerepelt.

Hiába érkezett 2005 nyarán Wright-Phillips, Cole helye stabilabb volt, mint korábban bármikor. A szezon eleje és vége sikerült kiválóan: a Liverpool ellen ismét eredményes volt, majd a Newcastle és az Arsenal hálóját is bevette. December végén megtorpant, de tavaszra összekapta magát, és ismét hozta régi önmagát.

A január amúgy is elég zűrös volt: megverték, miután egy modell szobájában rajtakapta őket a hölgy egy másik hódolója, és egy szál nadrágban kellett menekülnie az ablakon keresztül. Azóta talán megkomolyodott, hiszen eljegyezte fitneszedző barátnőjét, és 2008 nyarára tervezik az esküvőt - meglepő módon egy londoni kórházba. Tizenegy gólt lőtt, és a MU elleni bajnokavatón szerzett bombáját ismét beválasztották az évad legszebbjei közé. Bekerült az idény tizenegyébe, s a társak jelölték a szezon játékosa címre is.

A vb-n kezdőként szerepelt az "álomközéppálya" bal oldalán (Cole, Lampard, Gerrard, Beckham alkotta ezt a sort), és bár a válogatott nem alkotott maradandót, a csapat egyik legjobbja volt. A svédeknek lőtt bődületes gólját a torna legszebb találatai között emlegetik, azon a meccsen a találkozó emberének is megválasztották.

Bár 2006 nyarán a Tottenham hívta, további négyéves szerződést kötött a Kékekkel. Ebben az évben szinte folyamatosan sérülésekkel küzdött a Chelsea 10-es, így mindössze 24 meccsen lépett pályára. Már a felkészülés alatt térdsérülést szenvedett, ami miatt három hónapot kell kihagynia, lidércnyomásnak nevezte ezt az időszakot. A Werder elleni BL-meccsen tért vissza, de felépülése után amiatt sem jutott sok lehetőséghez, hogy a csapat más felállásra váltott, és a frissen igazolt Andrij Sevcsenko és Michael Ballack mellett kevés lehetőséghez jutott.

2007 januárjában meg kell műteni a talpcsontját, így újabb három hónapot hagyott ki. A Valencia elleni BL-negyeddöntőn tért vissza, majd gyorsan belelendült, és a Liverpool elleni elődöntő első meccsén győztes gólt szerzett Drogba remek passza után. Mindössze a második találata volt az idényben. Azonban a visszavágón az előny elolvadt, és a Chelsea búcsúzott.

Ami az előző idényben nem sikerült, az a 2007-2008-as szezonban összejött az apró termetű játékosnak. Bár a szezon első meccsein még nem kapott lehetőséget, hamar kihagyhatatlanná vált Avram Grant menedzser alatt is, ezt jelzi, hogy Joey játszotta a legtöbb percet ebben az évben. Végig az együttes egyik legjobbja volt, így nem is volt meglepő, hogy a szurkolók őt választották az év játékosának.

"Mindig is arról álmodtam, hogy a Chelsea-ben is játszhassak, és a világ legjobb egyesületében is játszhassak majd, Már tudom, hogy ez a kettő egyszerre teljesülhetett, hiszem számomra a Chelsea a világ legjobb csapata. A világ legjobbjai közül több játékossal együtt tréningezhetek és játszhatok, ami felemelő érzés. Minden nap megpróbálok valami újat tanulni, és van is kitől" - mondta a díj átvétele után.

Első idénybeli gólja egyúttal a Chelsea BL-menetelésének kezdetét is jelentette, hiszen októberben a Valencia elleni BL-meccsen Cole lőtte az egyenlítő gólt. A találatot öngólként könyvelte el az UEFA, a szélső szerint azért, mert nem ünnepeltette magát kellőképpen, de végül az angol labdarúgó neve mellé írták be. Ezen a meccsen egy mesteri gólpasszt is adott Drogbának: mintegy 40 méteres, külsővel csavart labdája hajszálpontos volt.

Október végén a Manchester City 6-0-ás legyőzésekor is eredményes volt, majd a Rosenborg kapuját idegenben vette be. Ekkor nagyon belelendült, hiszen volt csapatának, a West Hamnek, valamint a Blackburnnek is kísértetiesen hasonló gólt lőtt, és nem mellékesen mindkét találat három pontot jelentett, vagyis ő mentette meg az együttest. Január végén a Ligakupa-fináléba lőtte a Kékeket az Everton ellen, de a döntőben nem lépett pályára.

Márciusban még jobb teljesítményt nyújtott, és három hét alatt négy találatot szerzett. A West Hamnek ismét beköszönt, és tarthatatlanul játszott korábbi együttese ellen, míg a Tottenham elleni fordulatos derbin a mezőny legjobbja volt: két gólt szerzett, és többször is megbolondította a védőket a Chelsea-szurkolók egyik kedvence. Játékát remekül jellemzi a drukker egyik legkedveltebb rigmusa: "itt van, ott van, Joey Cole mindenütt ott van".

Az elmúlt két hónapban mintha megtorpant volna: gólt nem szerzett, és a mezőnyben is kevésbé tündököl, de akarása a régi. Maga is elismerte, hogy visszaesett a teljesítménye, de ígéri: a BL-döntőre ismét formában lesz.

"Meg kell nyernünk ezt a serleget. Ha Moszkvában győzünk, az az uralkodásunk kezdete lehet az európai futballban. A szurkolók azzal tekinthetnek a jövőbe, hogy a Chelsea a legjobb csapat" - nyilatkozta. Egy biztos, Joe Cole elszántságával nem lesz gond.