Meghosszabbították a 200 év kincsei című kiállítás nyitva tartását, így a Magyar Tudományos Akadémia bicentenáriuma alkalmából rendezett tárlat jövő márciusig várja a látogatókat. A kiállításon a magyar tudomány- és művelődéstörténet kiemelkedő dokumentumai, kéziratai és műkincsei láthatók.

Az Akadémiai Könyvtár és Információs Központ Kézirattárának vezetője, Babus Antal az InfoRádióban elmondta: a legértékesebb dokumentumokat szigorúan ellenőrzött körülmények között, páncélszobában tárolják, ahol állandóan ellenőrzik a páratartalmat és a hőmérsékletet is. „Nekünk nemcsak az a feladatunk, hogy kiállításon megmutassuk a nemzeti kincseket, hanem az is, hogy megőrizzük őket” – mondta a szakember. Hozzátette: 1250 ősnyomtatványt, azaz 1500 előtt nyomtatott könyvet őriznek, de a tárban ott van például a Szózat kézirata vagy Arany János kapcsos könyve is.

A Rohonci kódex a kiállítás legrejtélyesebb darabja, amely 1838-ban került az Akadémiára Rohoncról, a mai ausztriai Rechnitzről, a Batthyányik kastélyából. „Azóta próbálják megfejteni, de senki sem tudja, hogy ki írta, milyen nyelven írta és hogy miről szól. Egy támpontunk van: 16. századi velencei papírra írták, mert a vízjelet megtaláltuk a papíron. Egyébként nem tudunk róla semmit,. Egyelőre tanácstalan a tudomány. Két ilyen kódex van a világon, az egyik a Rohonci kódex, a másik a Voynich kódex az Egyesült Államokban, amelybe beletört a tudósok bicskája. Azt gondolná az ember, hogy a szuperszámítógépek korában gyerekjáték megfejteni egy ilyen kódex eredetét, de egyelőre nem sikerült” – mondta Babus Antal.

Portrék az Akadémián

A Magyar Tudományos Akadémia harmadik emeleti termeiben az intézmény legkiemelkedőbb tagjainak portréit láthatja a közönség a 200 év kincsei című tárlat keretében. Ugry Bálint, az MTA Művészeti Gyűjteményének vezetője az InfoRádióban elmondta: a kiállított portrék jó részt a 19. században születtek. A legelső arckép, amely az Akadémiára érkezett, az alapító Széchenyi István portréja volt: 1836-ban festette Bécsben Friedrich von Amerling, és a gróf testvérei ajándékozták a festményt az intézménynek.

A portrék többségéhez hagyatékokból, adományok útján jutott az Akadémia, de a 19. század utolsó harmadában már az MTA is rendelt festményeket a jelentős tagokról. Például az Anton Eisl által festett Kölcsey-portré, amely még az 1830-as években keletkezett, egy hagyaték révén került az Akadémiára, de Arany Jánosnak a Barabás Miklós által készített olajképe már akadémiai megrendelés volt.

Komoly feladat a képek állagmegóvása, bár Ugry Bálint jelezte: a múzeumi állományokhoz képest az Akadémia alkotásai viszonylag fiatalok, a 19. században készültek, ráadásul többnyire olajvászon technikával, amely megfelelő tárolás mellett időtálló.

„A megóváshoz persze nagyon fontos, hogy ne lépje túl a meghatározott mennyiséget a fényerő, és kellő páratartalom, valamint hőmérséklet szükségeltetik az állapot megőrzésére. Ami elkerülhetetlen, az a felső lakréteg sötétedése, ezt könnyen ki lehet cserélni. A mi képeinket az 1980-as években restaurálták, így ma is nagyon jó állapotban van többségük” – mondta az MTA Művészeti Gyűjteményének vezetője, hozzátéve, hogy inkább a keretek vannak veszélyben, hiszen az alkotások nem egy múzeumban állnak, hanem az Akadémia vezetőinek irodáit díszítik.

„Érdemes meglátogatni ezt a kiállítást, mert a 19. századi portréfestészet remekeit láthatja itt a látogató. Nemcsak azért, mert az Akadémia, tehát egy nagyon nagy presztízsű intézmény rendelte meg őket, hanem tényleg válogatott társaság festette őket Barabás Miklóstól Székely Bertalan át Than Mórig” – mondta Ugry Bálint.

A cikk alapjául szolgáló interjúkat Rozgonyi Ádám készítette.