"A képzelet és a vágyakozás evolúciós szerepéről és fontosságáról írok egy könyvet, ahhoz olvasok irodalmat, és gondolkodom rajta. Itt a tavasz, itt a kert, és kell vele dolgozni" – beszélt mindennapjairól Csányi Vilmos Széchenyi-díjas biológus, biokémikus, etológus.
A képzelet és a vágyakozás evolúciós történetének irodalmát az utóbbi öt évben nagy ipari fejlődés hajtja előre. Csányi Vilmost az érdekli, hogy a nyelv keletkezése során milyen szerepe volt a képzeletnek. Példának felhozta: 300-400 ezer éve az emberek csak néhány száz szót tudtak. Két ember beszélgetésekor egyikük gondolt valamire, amit meg kellett jelölnie néhány szóval. Ebből a másiknak ki kellett találnia, hogy a közlő mire gondolt. Gondolt valamire, jelezte, majd a közlőnek kellett jeleznie, hogy megértette, nem értette meg vagy rosszul értette. Ebben az információs játékban órási előnye van annak, akinek szélesebb a képzelőereje, mert hamarabb egyezségre juthat.
A tudós szerint ha nem lenne képzelet, akkor az emberi nyelv leragadna az állati kommunikáció szintjén, ahol csak jelzések vannak, és nem lehet félreérteni, beleképzelni valamit.
"Az emberi nyelv azért csodálatos, mert nem pontos információt közöl, hanem sokféle lehetőséget tár fel. Aki hallgatja, annak a képzeletén múlik, hogy a megfelelő gondolat jut-e el hozzá."
Például ha valaki azt mondja, hogy "igyunk egy kávét", akkor több olyan dolgot is mondhat ezzel, amit még csak nem is sejthetünk. A körülményektől is függ, hogy az ember mire gondol. Az információ nemcsak pár szóval fejeződik ki, hanem a környezettel, a szociális viszony adta lehetőségekkel is. A nyelv csupán lehetőségeket ad, amit gondolatra kell váltani. A gondolat a környezetnek és a szereplő személyeknek a modellezése, olyan elképzelése, ami illik a valóságra. Ebben segíthet második szinten a nyelv, ami jelzéseket ad arról, hogy mire érdemes gondolni.
Ősi közösségek
Csányi Vilmos szerint az utóbbi nyolc-tíz évben megváltozott az szakirodalom véleménye arról, hogy az ősi közösségek és az államok közötti átmenet milyen volt. Úgy képzelték korábban, hogy miután az erdőből elfogyott a vadászni, gyűjteni való, rájöttek, hogy mezőgazdaságot kell csinálni. A gazdasági termékeket védeni kellett, tehát épületek, katonák kellettek.
A mostani adatok ezzel szemben azt mutatják, hogy az egész világon, tehát Kínában, Indiában és Dél-Amerikában ez másképp játszódott le. Az ősi közösségek hálózatba szerveződtek, tartották egymással a kapcsolatot, és nagyon ritkán voltak ellenségesek. Mindenkinek megvolt a saját területe, és egyes közönségek csak vadásztak vagy csak halásztak, és egymással cserélték ki a termést. Harmincezer éve óriási munkával megjelentek olyan kőépítmények, mint a Stonehenge, mely rituális célt szolgált. A laza szerveződésű közösségek néhány száz évvel később kihaltak és elmentek.
Ezzel párhuzamosan voltak agresszív csoportok, fejedelemségek, melyek egy-egy tehetséges személyiség rábeszélése után egyesültek. Ezek csak a kiemelkedő személyiség életéig maradtak egyben, majd eltűntek, és néhány száz év múlva ismét felbukkantak. Az erős szerveződések egyre nagyobbak lettek, és amikor elérték a milliós létszámot, akkor lettek olyan szervezettségűek, mint az egyiptomi állam. Itt már nem számított, hogy ki a vezető, hanem már megvolt a papság, a hadsereg, tehát államként működhetett. A mezőgazdaság az árterületeken, kertekből nőtt ki. Sokáig kiegészítő foglalkozása volt a nőknek a gyűjtögetés mellett, hogy az árterületen ültessenek magokat.
A rábeszélés kulcsszerepe
"Ezt végiggondolva kellenek olyan személyiségek, amelyek egy kisebb-nagyobb szociális struktúrát el tudnak képzelni, és kézbe tudják tartani ennek a működését" – jegyezte meg Csányi Vilmos. Hozzátette: rá kell tudni beszélni az embereket arra is, hogy segítsenek az elképzelések létrehozásában.
A nyelv funkcióját taglaló könyvek szerint az egyik legnépszerűbb funkció a rábeszélés. Nem a pontos információ átadásáról szól, mint egy komputernél, ahol az egzakt gépi kódban nem lehet félrebeszélni, másként érteni. Sokkal inkább arról szól, hogy valamilyen elképzelést körbejárni, megvilágítani kell, melynek nem is kell feltétlenül igaznak lennie. Ha a rábeszélés működik, akkor továbbadódik, és szép lassan nagyobb tömeget is meg lehet róla győzni. Ez lehet egy kis állam, egy templom, város, tehát nagyon sokféle célra lehet használni.
Sétálgatok a kertemben
Csányi Vilmos legújabb könyve Sétálgatok a kertemben címmel jelent meg. A pszichológiában szoktak szeretetnyelvről beszélni, vagyis hogy miként fejezi ki valaki a szeretetét mások felé. Csányi Vilmos szerint a kert művelése mint szeretetnyelv működhet, ha ketten vagy egy egész család műveli. Egy kutya vagy egy cica is lehet közvetítő a családtagok közötti kapcsolat forrása a nyelven keresztül.
A biológus abban látja a "képes beszélgetést" a növényeivel, hogy figyel rájuk, törődik velük, ha valami baj van, segít rajtuk. "A kutyával beszélgetek, mert őt ez érdekli és mindent ért, egész fantasztikus dolgokat. Az érzelmi intelligenciája is nagyon nagy" – mondta, hozzátéve, ahhoz, hogy az ember tényleg szó szerint beszélgessen valakivel, a másiknak a megértés jeleit kell adnia.
Úgy véli, a növények nem érzékelik a szavakat, bár írtak arról könyveket, hogy a növények beszélgetnek egymással: a gombákon keresztül üzennek és anyagokat adtak át egymásnak. Példaként kitért arra, hogy egy író kutatási eredményei szerint valószínűleg van valamilyen kapcsolat a gombák és a többi növény között.
Történeteink
Csányi Vilmos könyvében azt írja, a növényeknek történetük van, és aki történettel rendelkezik, az személyiség, és különbözik minden más hasonló fajú társától. Csányi Vilmos szerint ez a képes beszéd értelme. A növényt is valahol kapjuk, megtetszik, elhozzuk, elfelejtjük megöntözni, sikerül életben tartani, törődni kell vele, az emberek megszeretik. Ez egy történet. Az emberből is ennyi van. A történetek nagy részét elfelejtjük, vagy másképp meséljük el, viszont van egy igaz történet, amire már nem is biztosan emlékszünk. A történet nem változtatható meg, mert ha másképp meséljük, az is a történet újabb része.
Az igazi, megtörtént történet nem változik, az időben nem tűnik el, akkor sem, ha a világnak vége lesz.
"Minden anyagi dolognak, növénynek, állatnak, embernek van története, mert történik vele minden nap valami, és ezt össze lehet rakni" – fejtette ki Csányi Vilmos. A bolygónak is van egy durva, nagy története, hogy hány milliárd évig keringett a nap körül, mennyi víz volt rajta, és milyen viharok voltak a légkörében, ám ennek vizsgálata inkább "személytelen" és "anyagias".
Csányi Vilmos szerint a történetekben az az izgalmas, hogy mindig csak a múltjukat lehet látni, ahol éppen tartanak. Hogy előre mi lesz, a tudomány és a jóslás nagyon szeretnék előre megmondani, de a világ olyan komplex, hogy ha tendenciákat mondunk, akkor is gyakran tévedünk.
Múltunk és jövőnk
A biológus a jövő feltérképezése kapcsán azt mondta, ha száz évvel ezelőtt el kellett volna valakinek mondani, hogy milyen lesz az emberiség 2023-ban, akkor nem ismerte volna azt az szót, hogy televízió, internet vagy atombomba, hanem valamilyen lineáris interpolációval gondolkodott volna. Száz év alatt viszont minden megváltozott, és ha most gondolnánk a jövőre, akkor sem biztos, hogy csak a most minket körülvevő folyamatok határoznák meg.
Példaként azt mondta,
ha 20-30 év múlva nukleáris fúzióval lehet olcsó energiát termelni, akkor a világ teljesen megváltozik, és nem tudjuk, milyen irányba.
Csányi Vilmos szerint a kapitalizmus mindig nőni akar, és ma már látjuk, hogy ez így "biztos nem mehet tovább". Szerinte nem lehet több ember, több tárgy, több autó, több repülő, mert a bolygó kicsi, és határai vannak. Tehát valaminek történnie kell, hogy az ember energiái másképp valósuljanak meg, nem a többlettermelésben.
Kifejtette, hogy az emberek között mindig van versengés, de ha a kultúra elfogadja, hogy a kertművelés, a birkózás, az éneklés, a színdarabok előállítása, és minden, ami nem teszi tönkre a bolygót, és nem anyagból akar egyre többet csinálni – mint a kapitalista modell –, akkor egy nagyon kellemes állapot jöhet létre.
A tudós szerint talány, hogy meg lehet-e változtatni azokat, akik beleőrültek az anyagi gazdagság világába. Szörnyű pusztulás, és nagyon ideális állapot is lehetséges. Kim Stanley Robinson amerikai science fiction író magyarul is megjelent A jövő minisztériuma könyvében megpróbálja a következő ötven évet megjósolni, úgy, hogy keres egy kiutat a klímaválságból. Ez egy olyan kiút, ami a kapitalizmuson belül is megvalósítható nagy erőfeszítéssel.
A legtöbben azt gondolják, hogy a klímaválságot egyszerűen meg lehet oldani: csak be kell zárni a szénbányát, be kell tiltani az autókat, a repülést, és leáll a szén-dioxid-növekedés. Azonban a nyolcmilliárdos létszámú társadalom rendkívül bonyolult szerkezetű, lehet ismerni, lehet változtatni rajta, manipulálni, de nem lehet figyelmen kívül hagyni. "Tehát ha tudom, hogy mi a megoldás, akkor azt kell néznem, hogy ebben a szerkezetben az a megoldás hogyan jöhet létre" – zárta gondolatát Csányi Vilmos Széchenyi-díjas biológus, biokémikus, etológus.