Honnan jött a regényírás ötlete?
18-20 éves korom táján mindenféle dolgokat irkáltam, és meg is jelentek különböző helyeken. Aztán benyelt a filmezés, a televíziózás, én pedig átalakultam egy olyan emberré, aki soha sem tudott elbúcsúzni az írástól, de ezt nagyon-nagyon szűk körben terjesztettem. És ami a legfontosabb, hogy csak olyan műfajjal tudtam foglalkozni, ami belefért abba, hogy a napomból 10-12-14 órát nagyon mással kell foglalkozni. Regényírásnál ez nem működik.
Akkor hogy születhetett ez a regény?
Amikor elérkeztem abba a dicséretes korba, amikor az embernek már van egy kis szabadideje, akkor azt mondtam magamnak, hogy találkozni kellene azzal a bizonyos fiatalemberrel. Nagyon kemény munkára szoktattam, szorítottam magam. Erős nyolc hónap volt, amikor minden nap felkeltem legkésőbb ötkor, és az első öt-hat óra a számítógép billentyűzetével telt.
Volt egy téma, amit konkrétan meg akart írni?
Úgy indult, hogy elkezdtem a régi írásaimat átnézni, de villámcsapásszerűen jött egy téma, amely soha korábban meg nem kísértett. Úgy elkapott, hogy mindenféle kutatómunkát végeztem hozzá, és elkezdtem szigorú napirenddel írni.
Mi volt ez a lecsupaszított téma, amiről beszél?
Ha teljesen lecsupaszítjuk a történetet, akkor egy kicsit meghamisítjuk az én kezdeti érzéseimet is, mert az alapvető indítékom az volt, hogy az a sokféleség, információ, inspiráció és hatás, ami ránk nyílik az élet szép és kevésbé szép oldalairól, hogyan jelenik meg egy kapcsolat tükrében.
Én ezt az összefűzést valahogy az újjászületés kapcsán képzeltem el.
Ez valóban az alapkérdés. Az újjászületés az életünk része. Enélkül egyszerűen nem megy. De az újjászületés folyamatosan arról is szól, hogy valamit újjávarázsolunk, valami újjáteremtünk. Amikor bármelyik hőse a regénynek alakítja a saját életét, a sorsát, akkor elindul egyfajta újjászületéshez vezető úton, miközben ezt az újjászületést felhasználhatják a legkülönfélébb ideológiák, szellemi játékok és gonoszságok arra, hogy visszaéljenek vele. Egyfelől csináljuk az életünket, szeretnénk menni valami tisztességes, jó irányba, másfelől meg részesei vagyunk mindenféle gépezeteknek, amelyek véletlenszerűen bedarálhatnak magukba bennünket. És ahhoz, hogy ebből a rendszerből újjászülessünk, időről időre végig kell gondolnunk a saját életünket, és ehhez próbáltam néhány pici adalékot adni.
Töredékes a könyv felépítése, miért ezt a technikát választotta?
Ma így nézünk televíziót, így olvasunk könyvet, esetleg megyünk a villamoson, a metrón, és közben egy-egy pici részt el tudunk olvasni valamiből. A mai ember kultúrafogyasztásának ez a metodikája. Egyébként, hogy milyen döbbenetes dolgokat képes produkálni az élet: kaptam egy olvasótól egy telefonhívást, és elmesélte, hogy ő rákos, besugárzásra jár, és pont akkor kezdődött, amikor megvette a könyvet, és most minden egyes besugárzásnál egy fejezetet elolvas, és abban reménykedik, hogy a kezelésnek hamarabb lesz vége, mint a könyvnek, és ő újjá tud születni a besugárzás végén.
Ez alapvetően egy szerelmi történet, de van benne bűnügyi szál, illetve vannak benne olyanok, amelyek bizonyos történelmi eseményekhez kapcsolódnak. Miért tartotta fontosnak, hogy elemelje ezt a történetet, és ne csak arról legyen szó, hogy személyes emberi történetek vannak egy regényben?
A legegyszerűbb válasz: mert így élünk. A második része a válaszomnak, hogy ami kicsiben bűnügy, az nagyban háború, és az emberiség történelmét a legtöbbször háborúkkal, magyarán bűnügyekkel írjuk le, és ezeknek a lecsapása a mi hétköznapi életünkre nagyon kemény. Nagy Lajos Képtelen természetrajz című írásában szerepel, hogy a sas rendkívül bátor állat, mert a mások halálát megvető bátorsággal csap le a nála kisebbekre. Na így van velünk a mi saját történelmünk, de néha felemeljük mégis a fejünket, elkapunk néhány bűnözőt, és megpróbálunk valami tisztességesebb történelmet csinálni.
A címlapon a Mars felszínének képe van, és tulajdonképpen van egy epilógus is, a Marsra szállás, és itt egy személyes történetbe kapcsolódik bele. Miért volt fontos, hogy ilyesfajta perspektívát is adjon a történetnek?
A véletlenek valahogy összefüggenek, valahogy lecsapnak ránk, és ebből ki tudnak alakulni olyan váratlan helyzetek, amelyek az újjászületés bázisai. Itt meg egy végtelenül gonosz embernek és egy végtelenül tisztességes és lelkileg nyitott nőnek a nem szabadon végrehajtott egyesüléséből létrejön valaki, tehát a gonoszból és a jóból létrejön valaki, és ez a valaki egyszer csak reményt ad talán egy egész bolygónak.
