Az UNESCO Szellemi Kulturális Örökség Kormányközi Bizottsága az etiópiai Addisz-Abebában hétfőn kezdődött tanácskozásán dönt arról, hogy a tagországok 37 jelöltje közül melyek kerüljenek fel a listára. A csíksomlyói búcsút, amelyet román kulturális miniszterként Kelemen Hunor terjesztett fel először 2012 márciusában, majd 2014-ben is, elutasították, az RMDSZ-elnök szerint azért, mert a jelenlegi román komány nem is tartotta fenn a jelölést.

A testület csütörtök reggeli döntése értelmében a reprezentatív listán eddig 13 országgal (Belgium, Csehország, Dél-Korea, Egyesült Arab Emírségek, Franciaország, Katar, Mongólia, Marokkó, Spanyolország, Szaúd-Arábia, Szíria, Magyarország és Ausztria) szereplő solymászat, mint élő emberi örökség tételei közé most közösen csatlakozott a német, az olasz, a kazah, a pakisztáni és a portugál solymászat hagyománya.

Az eredetileg táplálékszerzést szolgáló solymászat gyakorlata ma már sokkal inkább a hagyományőrzéssel, a kulturális örökségvédelemmel és a közösségi szerepvállalással van összefüggésben. A solymászok tanítják, reptetik és tenyésztik madaraikat, amelyekkel szoros kapcsolatot alakítanak ki, és legfőbb védelmezőikké válnak.

A solymászatot világszerte hatvan országban űzik és bár akadhatnak bizonyos különbségek, a módszerek mindenhol azonosak. A solymászok csapatban gyakorolnak. Akadnak köztük, akik heteken át úton vannak, és esténként történetekkel szórakoztatják hallgatóságukat. Ez a hagyomány családon belül öröklődik, az ifjabbak tanonckodás révén vagy klubokban, iskolákban tanulják el.

Az ősi indiai jóga hátterében álló filozófia jelentős hatással van az indiai társadalomra, az egészségtől és orvoslástól kezdve az oktatásig és a művészetekig. A gyakorlat, amely az elme, a test és a lélek összehangolása révén törekszik a mentális, spirituális és fizikai jólét javítására, különböző pózokat, meditációt, kontrollált lélegzést, bizonyos szavak ismételgetését és egyéb technikákat foglal magába. A hagyományosan mesterektől eltanulható tudást, ma már jóga ásramokban, oktatási- és közösségi központokban is el lehet sajátítani.

Az Irakban élő közösségek minden év februárjában leróják tiszteletüket al-Khidr mitológiai alak előtt, akiről úgy tartják, hogy teljesíti a hívek kívánságait, különösen, ha azok tényleg rászorulnak. A hagyományos öltözéket viselő családok egy szent hegyen gyűlnek össze, különleges fogásokat esznek, eljárnak egy népszerű táncot (dabkka), vagy ajándékokat visznek a Tigris folyóhoz, ahol fogadalmakat tesznek kívánságaik teljesülését remélve, és gyertyákat úsztatnak le a vízen. A kulturális gyakorlat, amely segít a társadalmi összetartást, a családon belül és az iskolák révén öröklődik tovább.

Az almezmar Szaúd-Arábia Hijazi közösségének hagyományos gyakorlata, amelyet családi és nemzeti ünnepekkor adnak elő. A résztvevő férfiak, akinek száma akár a százat is elérheti, két sorban állnak fel egymással szemben, tapsolnak és dalokat kántálnak a bátorságról és a szerelemről. A háttérben dobok szólnak és a férfiak kettesével kiállnak társaik elé, kezükben hatalmas botokat forgatva. Az előadóművészeti társulatoktól vagy hagyományőrző központokban eltanulható gyakorlat a közösség kollektív emlékezetének része.

A kuresi egy hagyományos kazahsztáni birkózási forma, amelyet a helyi közösségek tagjai űznek, és a cél, hogy a birkózók egyike hozzáérintse a talajhoz az ellenfele vállát. Annak idején edzők készítették fel a fiúkat a helyi versenyekre, ma már azonban a kuresi nemzeti sport, amelyet férfiak és nők is űznek, a nemzetközi megmérettetéseket pedig a világ több országában közvetítik. A közösségek közti toleranciát, jóindulatot és szolidaritást erősítő gyakorlatot mestertanfolyamokon és sportklubokban lehet elsajátítani.

A testület szerdán a kubai rumbát, a dominikai merenguét, a számos közép- és dél-ázsiai ország által március 21-én tartott hagyományos újévi ünnepet, a novruzt, a kínai szoláris naptárat, a bangladesi Mangal Sobhajatra fesztivált, a belga sörkultúrát, az etiópiai oromo törzs demokratikus társadalmi-politikai rendszerét, a valenciai Las Fallas fesztivált vette fel a szellemi kulturális örökség listájára.

A szellemi kulturális örökség megőrzéséről szóló UNESCO-egyezményt 2003-ban fogadták el. A szellemi világörökség az ősöktől örökölt hagyományokat, kifejezésmódokat - szóbeli hagyományokat, előadóművészeteket, társadalmi gyakorlatokat, ünnepi rítusokat, eseményeket, régi iparágak tudásanyagát tartalmazza.