Halálának okáról nem közöltek részleteket, a híresség azonban néhány napja kórházi kezelésre szorult influenzája súlyosbodása miatt.
Prince Rogers Nelson néven született Minneapolisban afroamerikai zenészek, egy dzsesszzongorista és egy dzsesszénekesnő gyermekeként 1958. június 7-én. Amikor hétéves korában szülei elváltak, felváltva élt hol anyjánál, hol apjánál, s zongorán a tévében hallott dallamokat kezdte utánozni. Tinédzserként elköltözött otthonról, majd első együttesében megtanult gitáron, basszusgitáron és dobon is játszani. James Brown és Jimi Hendrix volt a példaképe, de magával ragadta a funky is. Tizennyolc évesen már demofelvételeket rögzített, a következő esztendőben pedig a tehetségére felfigyelő Warner Records hatszámjegyű összeget kínált fel neki egy háromlemezes szerződésért, ráadásul ő lett a kiadó történetének legfiatalabb producere.
Prince 1978-ban adta ki első albumát For You címmel, amelyen már világosan megmutatkoztak hatalmas ambíciói, ugyanis mind a 27 hangszert egymaga játszotta fel a stúdióban. Bár az anyag zeneileg rendkívül széles skálán mozgott a rocktól az akusztikus megszólaláson át az R&B-ig, a szövegeket szinte kizárólag a nemiség sugalmazta. Első önálló koncertje 1979 januárjában volt, a korai fellépéseken általában szűk nadrágot vagy csak zebramintás alsóneműt és magas sarkú csizmát hordott, mint ahogy kísérete is bizarr ruhákban és szexi fehérneműben jelent meg a színpadon. Két évvel és két albummal később a Rolling Stones-turnén melegítette be a közönséget, majd hárommillió példányt adott el 1999 című duplaalbumából.
Little Red Corvette című slágere - a Michael Jackson-féle Billie Jeannel együtt - a Music Television (MTV) egyik első klipje volt fekete előadótól, amely bekerült a leggyakrabban sugárzott dalok közé. Akkoriban jelentette meg a sztárságát bebetonozó Purple Rain albumot és szerepelt az azonos című - félig önéletrajzi - filmben, amely két Grammy- és egy Oscar-díjat hozott neki, utóbbit a kísérőzenéért kapta. A 13 millió példányban eladott lemez 24 hétig vezette a slágerlistát, a film pedig csak az Egyesült Államokban 80 millió dolláros hasznot termelt: Amerika az apró zseni előtt hevert.
Az alig 157 centis művész excentrikus személyisége, szexuális túlfűtöttsége, cenzúrázott dalai és kiszámíthatatlan viselkedése révén hamar az öntörvényű sztárok közé emelkedett, ám még legnagyobb bírálói sem vonták kétségbe mély elhivatottságát a zene iránt, mint ahogy hihetetlen tehetségét és muzikális tudását sem.
Prince hírnevét az sem csorbította, hogy a Darling Nikki című dal hallatán a későbbi alelnök, Al Gore felesége létrehozta azt a civil szervezetet, amely azóta is az albumborítókra helyezteti a "szókimondó szövegek" matricát. Az 1986-os Kiss című örökzöld és a Bangles együttes számára írt Manic Monday is átütő sikert aratott, nem is beszélve a mérföldkőnek tekintett Sign O' the Times című lemezről 1987-ben. Az ezt követő években Prince sorra szállította a megbízható színvonalú lemezeket, ám félmillió kinyomott példány után (egy megvilágosodásra hivatkozva) letiltatta a Black Albumot, amely végül csak hét évvel később jelent meg.
Dolgozott Madonna híres Like A Prayer lemezén, zenét írt a Tim Burton-féle Batman-filmhez, Sinéad O'Connor pedig 1990-ben világslágert csinált Nothing Compares 2 U című dalából.
1994-ben összeveszett a Warnerrel, mivel a kiadó az eladási statisztikákra hivatkozva lelassította volna munkatempóját, ráadásul Prince a férfi és női jelkép összevont alakjára (Symbol vagy Love Symbol)változtatta meg a nevét. Gyakran azonban csak úgy emlegették mint "a művészt, akit korábban Prince-nek hívtak".
A kötelékekből szabadulva 1996-ban Emancipation címen triplaalbumot adott ki 180 percnyi hanganyaggal, majd a Warnerral történt végleges szakítása jeléül 2000-ben visszaváltozott Prince-re. A korábbi sikereket már nem tudta megismételni, de az elmúlt években is rendszeresen ellátta albumokkal rajongóit, emellett turnézott is. A 2007-es amerikaifutball-döntő szünetében adott koncertjével nemcsak a szaksajtót, hanem 140 millió tévénézőt is lenyűgözött. Ugyanabban az évben egymás után huszonegy koncertet adott a londoni O2 Arenában, összesen 22 millió dolláros gázsiért.
Madonnától Kim Basingerig számos hírességgel járt, kétszer nősült, de egyetlen gyermekét egyhetesen elvitte a Pfeiffer-szindróma 1996-ban. Különcségei közé volt sorolható, hogy nem ünnepelte születésnapját, irtózott a mobiltelefontól, interjúin nem lehetett diktafont használni, és mivel lefutott dolognak tartotta az internetet, honlapot sem akart. Élesen bírálta a fájlcserélő oldalakat, amelyek elterjedése miatt 2011-ben bejelentette: bár legalább 300 kiadatlan dala van, nem jelentet meg több albumot. Elhatározását még az év végén megváltoztatta, utolsó albumát 2015-ben az internetről is le lehetett tölteni.
2011. augusztus 8-án először lépett fel Magyarországon, a Sziget fesztivál nulladik napján adott ízelítőt szerteágazó és behatárolhatatlan zenei stílusából.
