A tragédia évfordulóján a városháza előtt leplezték le az emléktáblát, amelyen magyarul, angolul és németül emlékeztek az áldozatokra. Az eseményen képviseltette magát Izrael ausztriai nagykövetsége és beszédet mondott többek között Hajas Gábor, a bécsi magyar nagykövetség első beosztottja is. Szavai szerint a mai főhajtás felelősségteljes megemlékezés történelmünk egy szörnyű fejezetéről, egyúttal figyelmeztetés a jövő generációjának, hogy ne ismétlődhessen meg hasonló tragédia.

1945 áprilisában nyolcezer deportáltat tereltek többek között a Graz-Liebenau-i táborból Mauthausen felé. Közülük húsz embernek sikerült elmenekülnie őrzőik elől, azonban Gratkorn közelében lemészárolták őket. A világháború után tizennégy holttestet kihantoltak és a helyi temetőben helyeztek végső nyugalomra, hatan azonban még most is ott fekszenek, ahol elásták őket.

A több mint hétezer lakosú stájerországi településen sokáig nem foglalkoztak a történtekkel. Ennek a hallgatásnak akart véget vetni egy ott élő egyetemista, Maximilian Tonsern. A fiatal a Liebenau-i láger történetét feltáró Rainer Possert és egy holokauszttal foglalkozó németországi egyesületet vezető Herwig Brandstetter támogatásával már két évvel ezelőtt emlékestet szervezett. Az emléktáblát az ő kezdeményezésükre avatták fel hétfőn.

A jelenleg újságíróként dogozó Maximilian Tonsern a Der Standard című osztrák lapnak adott interjújában hangsúlyozza, hogy a teljes városvezetés, beleértve az Osztrák Szabadságpártot (FPÖ) is, az ügy mellé állt.

A következő hetekben a gratkorn-i városházán látható a Falak, jelek, sorsok - Magyar zsidók deportálása Auschwitzba című vándorkiállítás. A tárlat a budapesti Holokauszt Emlékközpont korábbi magyar nyelvű kiállításának német nyelvű adaptációja, amelyet a bécsi magyar nagykövetség készíttetett el a Miniszterelnökség támogatásával.

A kiállítás a vidéki zsidó közösségek 1944 tavaszán és nyarán történt elpusztításának történéseit számos kép- és dokumentum anyaggal, egyéni és családi sorsokon keresztül mutatja be.

1944. május 14-én kezdődött meg a zsidók tömeges deportálása Magyarországról. A következő 56 nap alatt 437 ezer embert hurcoltak el az országból tehervagonokba zsúfolva. Kevés kivétellel a lengyelországi német megsemmisítő táborba, Auschwitz-Birkenauba kerültek (nevét a közeli Oswiecim település német nevéről kapta), ahol nagy többségüket órákkal az érkezés után gázkamrákban meggyilkolták. Egy addig ismeretlen lengyelországi városka, Auschwitz a magyar történelem legnagyobb temetőjévé, egyben a népirtás világszerte ismert szimbólumává vált. Több mint háromszázezer magyar embert ölték meg itt, akiknek nagy többsége idős, beteg, nő vagy kisgyermek volt.